Gyönyörű fotókon Sete, a "legolaszabb" francia város

Az alig 45 ezer lakosú francia kisváros, Sete, a Földközi-tenger partvidékének legjelentősebb halászkikötője és az óceánjárók egyik kedvelt megállóhelye a "legolaszabb" település Franciaországban. Egyedülálló történetének gyors és szórakoztató megismeréséhez gasztronómiai városnéző sétával várják a külföldieket.

A XIV. Lajos király által alapított egykori tengeri kereskedőközpontot átszelő csatornák és hidak miatt Kis Velencének is nevezett városka valójában egy félsziget, amelyet a tenger és annak sós vizű belső tava, a kagylótermelésről híres l'Étang Thau fog közre.

Külön múzeumok a művészeknek

Itt született és itt is nyugszik Georges Brassens, a francia sanzon különleges egyénisége, Paul Valéry költő és Jean Vilar, a legendás színész-rendező, akiről elneveztek egy világszínvonalú zenei programokat kínáló, 1200 férőhelyes szabadtéri játszóhelyet is. Mindegyiküknek külön múzeumot szentelt Sete, ahol több kortárs kiállítóhely és galéria is működik, többek között az Hervé Di Rosa festő és szobrász által létrehozott egyedi gyűjtemény, a Szerény művészetek nemzetközi múzeuma (MIAM), ahol hétköznapi tárgyak láthatók művészi kontextusba helyezve.

A gazdag kulturális kínálat mellett - a francia Riviéra luxust sugárzó városaival ellentétben - Sete egyediségét az adja, hogy az évi kétmillió turista nyüzsgése ellenére is meg tudta őrizni autentikus jellegét. A város ütőerének számító Grand Canal (főcsatorna) mentén a színesre festett, itt-ott elhagyatott házak előtt katonás rendben sorakoznak a hatalmas halászhajók, a parton egymásba érnek a hal- és kagylókülönlegességeket kínáló éttermek, amelyek zsúfolt teraszain a vendégek testközelből figyelhetik a hálóikat rendezgető halászokat. A csatorna másik felén kötnek ki a vitorlások és motorcsónakok, a tenger felé eső végében pedig halpiac működik.

Sete a megfelelő tengermélység miatt lehetett egykoron a francia királyság egyik legjelentősebb kereskedelmi kikötője a mediterrán partvidéken. Később arról lett nevezetes, hogy innen indult útnak 1947 júliusában az Exodus hajó Palesztina felé több mint 4500, többségében holokauszt-túlélő zsidóval a fedélzetén.