Gyönyörű fotókon Sete, a "legolaszabb" francia város

Manapság viszont a halászhajók mellett elsősorban amerikaiakat szállító óceánjárók egyik kedvelt állomása Sete. A városka természetesen nem tudja felvenni a versenyt a 850 ezer lakosú Marseille-jel, ahova az idén 430 óceánjárót várnak egymillió turistával, de Sete-ben is nagyon jelentős a fejlődés: idén 14-gyel több, összesen 33 óceánjáró érkezik, átlagban ezer utassal.

Halászok leszármazottai

A kanadai Nancy McGee két éve él Sete-ben, kifejezetten a luxushajók angol nyelvű közönségének fejlesztette ki kóstolásokkal egybekötött gasztronómiai városnéző sétáit, amelyre egyre több orosz és kínai turista is jelentkezik. Ezek során a városban alig néhány órát töltő látogatók a francia ételspecialitások kóstolgatása közben Sete történetét és abban a bevándorlók szerepét is megismerik.

Sete lakosságának mintegy negyven százaléka a 19. században Nápolyból áttelepült halászok leszármazottja. A hajdan szegényesnek számító családi ételük volt a mára helyi különlegességnek számító macaronade, amely töltött húsokkal, esetleg sült kolbásszal tálalt paradicsomszószos makaróni, vagy a kevésbé hizlaló tielle, amely fűszeres paradicsomszószba kevert polippal vagy tintahallal töltött pizzatésztából készített sós táska. Mindkét ínyencség a 20. század második felében került kereskedelmi forgalomba, de csak Sete-ben kapható. A több mint százéves legendás cukrászda, a jelenleg is családi vállalkozásban működő Frescati alapítója is olasz származású.

A borüzletben Nancy azt is elmagyarázza, hogy a híres Bordeaux-i borokhoz képest azért olcsóbbak az itteni kiváló és friss fehérborok (mint például a Picpoul), mert a homokos talajnak és a sok napsütésnek köszönhetően Languedoc Franciaország legnagyobb választékot kínáló borvidéke. A vásárcsarnok sajtok alatt roskadó pultjai előtt pedig Charles de Gaulle egykori államfő híres mondatán meditálhatnak a külföldi turisták: "Hogyan lehet egy olyan országot kormányozni, amelyben 246 különféle sajtfajta van?".

Az osztrigák különleges technikát igénylő megnyitásának elsajátítása közben a csoportból az is kedvet kap a kóstoláshoz, aki korábban semmi áron nem fanyalodott volna a kagylófélékre. A 75 négyzetkilométer alapterületű belső tóból származik a franciaországi kagylótermelés tíz százaléka, évi 12 ezer tonna. Sétahajóval közelről is megtekinthetők a vízben a "kagylóasztalok", amelyek nyolcvan százalékán osztriga, húsz százalékán pedig fekete kagyló készül. Az Atlanti-óceánnal ellentétben, ahol az ár-apály vízjárásban érlelik a kagylókat a part menti hálókban, Sete-ben egykori vasúti sínekből létrehozott vasszerkezetekre akasztják fel a kötelekre rögzített kagylókat.

Ezek aztán átlagosan egy év alatt nőnek fogyasztható méretűvé az erősen sós vízben, amely sajátos, mogyorós ízvilágot kölcsönöz az itteni osztrigáknak. A hatszáz családi vállalkozás mintegy 2 ezer embert foglalkoztat, a kagylótermelés az egyetlen ágazata a francia mezőgazdaságnak, amely nem szorul állami támogatásra. Az osztrigához pedig kifejezetten ajánlott a helyi vermut, a Nolly Prat, amely 1813 óta változatlan technikával készül: a mediterrán klímában a szabad ég alatt érlelődve nyeri el testes ízét és arany színét.

Forrás: MTI