35 évvel a katasztrófa után virágzik Csernobil: nemcsak az élővilág, a turizmus is

Van élet a halál után – legalábbis Csernobilban, ahol 1986-ban történt minden idők legnagyobb nukleáris katasztrófája, ám az atomerőmű-baleset radioaktív öröksége sem tudta térdre kényszeríteni az életet.

Mert az élet az úr

1986. április 26-án felrobbant a csernobili atomerőmű négyes reaktora, ezzel pedig 400-szor nagyobb erejű sugárzás érte a Szovjetunió területét, mint Japánt a hirosimai bomba ledobásakor. Összesen 350 ezer embert kellett kitelepíteni Pripjatyból, ahová azóta sem térhettek vissza az egykori lakók, a település valóságos szellemvárossá változott.

Habár az áldozatok számáról a mai napig vannak viták, az tény, hogy a baleset rengeteg ember életét befolyásolta, a fizikai és pszichológiai károk felbecsülhetetlenek. A szerencsétlenség idején az erős sugárzás az atomerőmű 30 kilométeres körzetében apokaliptikussá változtatta a tájképet. Ebben a zónában fekszik az úgynevezett Vörös-erdő, ami a katasztrófa egyik ikonikus helyszínévé vált. Az élővilág egészségét mutató színárnyalatok a radioaktív kihullást követő napokban eltűntek, a haldokló növények vörösesbarnává váltak. Az állatok közül csak nagyon kevesen maradtak életben.

Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy mindenki arra számított, a radioaktív részecskék eltűnéséig a környék még hosszú évszázadokig nukleáris sivatag marad. Nem így történt.

Harmincöt évvel a baleset után a mai Ukrajna és Fehéroroszország területén található tiltott zónában virágzik az élet: barnamedvék, bölények, hiúzok, farkasok, przsevalszkij-lovak róják a tájat. E szűk területen 200-nál is több madárfaj telepedett meg. Ami még ennél is meglepőbb, hogy kutatók 2019-ben megállapítottak, hogy a mostani sugárzás nincs számottevő negatív hatással sem az állatokra, sem a növényekre. A tiltott zóna valamennyi tanulmányozott élőlényének populációja stabil, életképes.

Lapozz a folytatásért!