Mégsem olyan jó hely az űr? Asztronauták figyelmeztetnek a veszélyekre

Régóta ismert az űrbetegség

Már az első űrhajósok, az Apolló 8 legénysége 1968-ban beszámolt az űrbetegségekről, amelyet az Apolló 9 is megtapasztalt. Olyannyira, hogy a tervezett űrsétájukat a rosszullétek miatt át is kellett ütemezni. A NASA kiképző repülőgépét – amelyen az űrhajósokat szoktatják a súlytalanság állapotához – egyébként a hányás üstökösének is nevezik, mert bizony elképesztően rosszul lehet benne lenni.

Nem tesz jót a súlytalanság

Széles körben ismert az is, hogy a mikrogravitáció súlyosan befolyásolja az anyagcserét, a hőszabályozást, a szívritmust, az izomtónust, a csontsűrűséget, a látást, valamint a légzőrendszert. Egy 2016-os amerikai kutatás rávilágított arra is, hogy a mély űrben tartózkodó asztronauták ötször nagyobb valószínűséggel halnak meg szív- és érrendszeri megbetegedésekben, mint azok, akik alacsony pályán mozogtak vagy éppen életükben soha el sem hagyták a Földet. Tavaly orosz tudósok pedig azt mondták, hogy a súlytalanság még olyan változásokat is okoz az immunrendszerben, hogy az emberi szervezetnek még egy közönséges megfázással is valósággal küzdenie kell.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik.