Nagy Ervin: "Nem kell, hogy mindig a nőé legyen az utolsó szó"

Nagy Ervin nem csak a színpadon bújik a macsó pasi szerepébe, de a való életben is igazi férfiként viselkedik. A színész a „Mondj nemet a családon belüli erőszakra!” kampány egyik arca, és sűrű színházi fellépései között időt szakított arra, hogy hosszasan elbeszélgessen velünk a családon belüli erőszakról.
Az egyik magazin számában piros cipőben nyilatkoztad, hogy „Ha nő lennék, olyan férfikezet választanék, amelyik simogat, nem pedig pofoz.” Saját tapasztalataid miatt kampányolsz a családon belüli erőszak ellen, vagy más oka van ennek?
Engem soha nem ütött meg az apám. Még jó, mert elég nagy kezei vannak. Úgyhogy szerencsére nincs közvetlen élményem a családon belüli erőszakról. Persze volt egy időszak, amikor nem féltem a kelleténél kissé erősebben visszabeszélni az édesanyámnak, abban az időszakban sűrűn kellett új fakanalat vásárolnia. Az apám viszont elég hamar férfi partnerként kezelt engem, így érettebb voltam a koromnál.
Akkor mi motivál?
Úgy érzem, hogy attól függetlenül, hogy ezek a dolgok a négy fal között történnek, igenis közünk van hozzá. Úgy vélem, hogy ez a viselkedési forma a háború és a kommunizmus hagyatéka. A diktatúrákban túl sok dühöt kellett az embereknek magukba fojtania, tele voltak frusztrációval, amit a családon vertek le, mert máson ugyebár nem lehetett. Van, aki ilyenkor az alkoholizmusba vagy az öngyilkosságba menekül – vagy előbb részegre issza magát, elagyabugyálja a családot, majd felakasztja magát – de a gőzt egyszer muszáj kiadni.
Na jó, ez világos, de akkor mit lehet az ellen tenni, hogy otthon engedjük ki a fáradt gőzt?
Meg kell szabadítani a férfiakat a belső frusztrációtól, vagy éppen el kell kerülni azt, hogy még több düh halmozódjon fel bennük. Ezt az okos nők tudják a legjobban megoldani. Mert egy okos nő hagyja, hogy a férfi legyen a család védernyője – legalábbis hagyja, hogy ezt higgye. Nem kell, hogy mindig a nőé legyen az utolsó szó. Így a férfi is megtarthatja a vezetői szerepét, és nem gyülemlik fel benne felesleges indulat. A kommunizmusban a párthatalom elnyomása okozta a férfiakban ezt a frusztrációt, de ez mára megszűnt, a frusztráció mégis maradt. Egy társadalmon belül mindig jelen vannak olyan tényezők, amelyek kasztrálják a férfiakat. Ma például az, hogy kevés a pénz, sok a hitel, stb.
A „Mondj nemet a családon belüli erőszakra!” kampány hogyan segít ezen?
Ami a legfontosabb, hogy felhívja az emberek figyelmét erre az igen súlyos problémára. Attól, hogy a kampány mellé álltam, még nem járok ilyesfajta gyűlésekre, de úgy vélem, hogy hitelesen tudom képviselni a reklámokban ezt az ügyet.
























