Latinovits Zoltán vette szárnyai alá Sinkovits Imre fiát: "Jól megértettük egymást, mert engem is furcsának tartott a környezetem..."

Sinkovits-Vitay András igazi színészdinasztiába született, de sosem érezte azt, hogy felmenői árnyékában kellene kiteljesednie. Édesapjához, a legendás Sinkovits Imréhez mindig is különleges kapcsolat fűzte.
"Vastapsot kaptam, de ettől kezdve nem mehettem be a színházba"
Egyáltalán nem csoda, hogy Sinkovits-Vitay Andrást már korán megfertőzte a színház varázslatos miliője, hiszen igazi színészdinasztiába született. Édesapját, Sinkovits Imrét a 20. század egyik legnagyobb magyar színészeként tartották számon, de édesanyja, Gombos Katalin is hosszú évekig koptatta a világot jelentő deszkákat, és akkor még nem is szóltunk szintén legendás nagybátyjáról, a Kossuth-díjas Sinkó Lászlóról.
„Édesapám mindössze 24 éves volt, édesanyám pedig egy évvel fiatalabb, amikor megszülettem, majd két évre rá a húgom, Mariann is világra jött. Drága szüleink nagyon sokat dolgoztak, ennek ellenére mindig igyekeztek számunkra a lehető legjobbat biztosítani. Gyakran a színházba is bevittek magukkal, hogy több időt tölthessünk együtt. Ennek akkor szakadt vége, amikor egyszer édesanyám színpadi partnere, Uray Tivadar volt, s egy szerelmi jelenetnél beszaladtam a színpadra. Csípőre tett kézzel megálltam, s azt mondtam: »Ennek édesapám nem hinném, hogy örülne!« Vastapsot kaptam, de ettől kezdve nem mehettem be a színházba. Ezt követően a mindennapokban Marika, fölnevelőnk vigyázott ránk, a nyarakat pedig a nagyszüleinknél és a keresztszüleinknél töltöttük vidéken. Édesapámmal egyidőben csak reggelente, a fürdőszobában találkoztam, amikor a hangját skálázta, mielőtt elindult volna a próbákra vagy forgatásokra” - mesélte Sinkovits-Vitay András a Meglepetés magazinnak.
És hogy milyen volt Sinkovits Imre a dolgos hétköznapokban? "Minden szerepére nagyon alaposan készült: olvasott, kutatott, akár éjszakákon át is. A könyvek között élt, minden egyes munkához megnézte a kapcsolódó irodalmat. A színház világa természetes közeg volt otthon is, de ahogy az lenni szokott, kamaszéveimben kerestem a magam útját – és emiatt is távolodtunk el akkoriban egymástól. Ebben a korszakban vált fontossá számomra Latinovits Zoltán baráti jelenléte. Nem is annyira apa-fiú, hanem egy külső, másfajta baráti hangot jelentett nekem. Hiszen egy kamasznak nem mindig ideális a kapcsolata a szüleivel" - fogalmazott a 73 éves színművész.
Lapozz, a második oldalon folytatjuk!



























