Igaz rád ez az 5 jel? Akkor neked is niktofóbiád volt gyerekként

Mutatjuk az öt legtipikusabb jelet, amelyből kiderül, te is érintett voltál-e.

Mi is az a niktofóbia valójában – és miért érint olyan sok gyereket?

A gyermekkori félelmek között a sötétségtől való rettegés az egyik leggyakoribb, és bár sokan egyszerű „gyerekes ijedtségként” kezelik, valójában ennél jóval összetettebb jelenségről lehet szó. A niktofóbia a sötétségtől való kóros, intenzív félelem, amely nemcsak pillanatnyi rossz érzést, hanem testi tüneteket és erős szorongást is kiválthatott. Sokan csak felnőttként döbbennek rá, hogy amit akkoriban átéltek, tökéletesen illeszkedik a niktofóbia definíciójába. Ennek oka többek között az, hogy gyerekkorban a fantázia különösen élénk, és a sötétben minden árnyék fenyegetőnek tűnhet. A fényforrás hiánya bizonytalanságot teremt, és erőteljesen aktiválja a képzelőerőt.

A niktofóbia gyökere többnyire nem konkrét esemény, hanem a biztonságérzet átmeneti megingása: a gyerek nem látja, mi veszi körül, így minden ismeretlen és kontrollálhatatlan. Ehhez társulhatnak túl sok ingerrel járó mesék, egy-egy ijesztő történet vagy akár a testvér vagy szülő ártatlan, de rémisztő megjegyzései. Az agy ilyenkor összekapcsolja a sötétséget a veszély fogalmával, és már kis fénycsökkenés is erős félelemreakciót válthat ki.

A következő oldalakon bemutatjuk az öt legtipikusabb jelet, amelyekből egyértelműen következtetni lehet arra, hogy valakinek gyermekként niktofóbiája volt – még akkor is, ha erről akkoriban senki nem beszélt. Lapozz tovább, és nézd meg, hány jel volt igaz rád.