Ezt árulja el rólad a pszichológia szerint, ha túl sokszor kérsz bocsánatot

Tanult működésmód

A toxikus családi mintákat vizsgáló klinikai szakemberek gyakran figyelik meg azt a jelenséget, hogy a feszült, kiszámíthatatlan családi környezet bizonyos viselkedésformákat alakít ki. Ilyen lehet az is, amikor valaki akkor is bocsánatot kér, ha egyébként semmiért nem felelős, nem okozott semmilyen kárt. Ez kívülről másoknak sokszor kedvességnek, érzékenységnek, udvariasságnak tűnhet – valójában azonban egy sokkal mélyebb belső alkalmazkodás lenyomatáról van szó.

Az ilyen közegben felnövő gyerekek felnőttként gyakran rendkívül gyorsan értelmezni tudják az adott helyiség hangulatát – kiválóan érzik a feszültséget, a kimondatlan feszengést, a legapróbb hangváltozásokat is. Ez azonban nem egy különleges adottság, hanem egy tanult, túlélésre épülő működésmód eredménye.

Egy becsapódó ajtó, egy feszült vacsoraasztalnál ülő csend, egy szigorú pillantás vagy félelemmel teli légkör mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyerek úgy tanulja meg: ha valami rossz történik, annak oka valószínűleg ő maga. Így felnőttként is könnyen előfordul, hogy reflexszerűen bocsánatot kér, még akkor is, ha az adott helyzethez semmi köze.

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!