Ezt árulja el rólad a pszichológia szerint, ha túl sokszor kérsz bocsánatot

Van, aki szinte észrevétlenül, minden helyzetben elnézést kér – akkor is, amikor erre valójában semmi oka nem lenne. De vajon mit árul el ez a látszólag ártalmatlan szokás a belső világunkról és a múltunkról?

Bármikor bekapcsol a reakció

Van, aki szinte észrevétlenül, reflexből kér bocsánatot, jóformán bármilyen szituációban. Nem csak akkor, amikor valóban történt valami kellemetlenség vagy tévedés, hanem akár a legapróbb, legártalmatlanabb helyzetekben is – amikor megszólal, amikor belép egy helyiségbe, amikor véleményt mond, vagy akár csak akkor, ha túl hangosnak érzi magát. Ilyenkor a bocsánatkérés nem egy konkrét cselekedetre reagál, hanem inkább egy belső feszültséget próbál oldani, mintha az érintett személy előre szeretné elkerülni a lehetséges rosszallást vagy elutasítást.

Fontos kiemelni, hogy ez a fajta működés sokszor nem tudatos döntés eredménye, sőt sokkal inkább egy mélyen rögzült automatikus reakció, amely akkor is bekapcsol, amikor semmi valós indoka nincs. A háttérben gyakran az áll, hogy az illető megtanulta: a „biztonságos” viselkedés az, ha nem zavar senkit, nem okoz kellemetlenséget vagy terhet másoknak – még akkor sem, ha valójában semmi rosszat nem tesz.

A pszichológia ezt a jelenséget gyakran nem puszta udvariasságként értelmezi, hanem egy belső alkalmazkodási mintázatként – vagyis olyan lelki beállítódásként, amely korai tapasztalatokból épül fel, és amely jóval többet árul el az adott emberről, mint ahogyan azt ő maga valaha is gondolta volna.

Ha kíváncsi vagy a részletekre, illetve arra, mit mond erről a tudomány, akkor lapozz tovább!