Még az elsózott leves is megmenthető ezekkel a trükkökkel, a profik régóta alkalmazzák

Szeretjük a sós ízeket, de ami már túl van tolva, az a magyaroknak is sok. Ezt tedd, ha megszalad a kezed.
Van rá megoldás, amit a profi séfek is olykor használnak
A sózás az egyik legősibb és legfontosabb konyhai művelet, amelyet az emberiség évezredek óta alkalmaz. A só nemcsak az ízek kiemelésére szolgál, hanem az ételek tartósítására, a textúrák alakítására, sőt, az étkezés élményének mélyítésére is. Olyan, mint egy finomhangoló gesztus: ha jól csináljuk, az étel életre kel, ha túlzásba visszük, elnyomja a természetes zamatokat.
A sózás fontossága nemcsak a gasztronómiában, hanem a kultúrában is megmutatkozik. Gondoljunk csak a népmesére, ahol a király száműzi a lányát, mert az azt mondja: „úgy szereti őt, mint a sót”. A történet tanulsága az, hogy a só látszólag jelentéktelen, mégis nélkülözhetetlen. Aztán a király is rájött, hogy a sótlan étel nem állja meg a helyét az asztalon, így a lánya igazat mondott.
A válasz a kémiai kölcsönhatásokban rejlik. A só, vagyis a nátrium-klorid, ionos vegyületként viselkedik, amely oldódáskor nátrium- és kloridionokra bomlik. Ezek az ionok képesek befolyásolni az ízérzékelést: a nátrium fokozza az édes ízek érzékelését, csökkenti a keserűséget, és kiegyensúlyozza a savasságot. Ezért van az, hogy egy csipet só nemcsak sósabbá teszi az ételt, hanem édesebbé is, például a csokoládéban vagy a karamellben.
Mi tegyünk azonban, ha elsózunk egy ételt, vagy egy levest? A galériánkban megmutatjuk, mit tesznek ilyenkor a profik!
































