Nyitott kapcsolat és más tabuk az év egyik legjobban várt magyar filmjében
Ősszel kerül mozikba Nagypál Orsi első nagyjátékfilmje, a Nyitva, mely a monogámia lehetetlenségéről, alternatíváiról és azok abszurdumáról szól. A történet főhőse - Radnay Csilla (Fanni) és Kovács Lehel (Bálint) - úgy próbálják meg kikerülni az elkerülhetetlennek tűnő megcsalásokat, hogy megnyitják kapcsolatukat a szexuális kalandok előtt… A Nyitva a Megafilm gyártásában készül Kálomista Gábor és Helmeczy Dorottya producerek vezetésével. (x)
Mit szóltatok, amikor megkaptátok a forgatókönyvet és először elolvastátok?
Lehel: Mielőtt olvastam volna a forgatókönyvet, volt egy casting, ahol a jelenetekből nagyjából sejtettem, hogy mi akar majd lenni ez a film. Férfi színészként talán kevésbé éreztem sikamlósnak… Örömtelibbnek hatott, hogy sok nő vesz majd körül, mint egy színésznőnek, hogy sok férfivel lesz intim jelenete, és itt nem csupán a szexjelenetekről beszélek. És persze örültem, hogy egy fiatal rendezőt ez a téma - hogy a párkapcsolatok miért bomlanak fel, miért alakulnak nehezebben, mint nagyszüleink idejében - érdekel.
Csilla: Nagyon megszerettem a Fanni-Bálint párost, örültem, hogy tökéletlennek láthatjuk őket és a kapcsolatukat - ez nézőként, olvasóként nagyon felszabadító tud lenni. Szerettem, hogy nem foglal állást se pro, se kontra, sem a monogámia, sem a nyitott kapcsolatok vonatkozásában, de ide is-oda is beszúr egy kicsit.
Átérezhető, közel áll hozzátok ez a történet? Mit gondoltok egyáltalán a témáról?
Csilla: Elég jó a nyitott kapcsolatok marketingje, annyira, hogy az egyszeri magazinolvasó hajlamos lesz elhinni, hogy ez az út a szabad, teljes önmagához és egy fenntartható, őszinte kapcsolathoz. Én nagyon hiszek a szerelemben, a szerelmi kapcsolatot pedig szövetségnek látom, amiben egész egyszerűen nincs helye másnak. Nem gondolom, hogy konszenzusos alapokra lehet fektetni a megcsalást, és infantilisnek tartom a feltételezést, hogy ha én „engedélyezem”, akkor nem is fog fájni. Nem így vagyunk összerakva, ez annyira távol áll a természetünktől, mint adott esetben a monogámia. Én mindenben nagyon becsülöm a munkát és a belátást, és ha valaki azt hiszi, hogy létezik olyan hosszú távú kapcsolat, amihez ne kéne tömérdek munka és kompromisszum, vagy amiben ne váltakoznának jobb és nehezebb időszakok, az hatalmasat téved. Ez a „legyen mindig minden jó!” számomra rémisztő, mert tökéletesen természetellenes.
Lehel: Rettenetesen fontos, hogy a párkapcsolati kudarcokról beszéljünk. Én is úgy gondolom, nem az a megoldás egy kapcsolatban, hogy ha elmúlt a szerelem, továbbállunk, hanem hogy dolgozni kell rajta. Nyitottnak kell maradni a másik felé. Hogy ez mennyire áll közel hozzám? Annyira, mint mindenkihez, mint párkapcsolati kérdés, engem is érint.
A forgatás előtt is találkoztatok, dolgoztatok már együtt?
Lehel: Jól ismertük egymást. Azt hiszem, egy év volt köztünk a főiskolán?
Csilla: Igen, egy időben jártunk a főiskolára, együtt dolgozni viszont most volt először alkalmunk - és nagyon hálás vagyok, nagy figyelemmel voltál felém, sokat lazítottál rajtam.
Tudod miért rád esett Orsi választása?
Lehel: Igazából nem. Dolgoztunk már együtt egy kisfilmben, ami nagyon jól sikerült. Örülök, hogy újra kíváncsi volt rám, mert amit akkor tapasztaltam, nagyon profinak tűnt. Tud instruálni, érti a filmnek minden szegletét, nagyon felkészült, és felkészült emberekkel öröm dolgozni.
A filmben egy párt alkottok, akik a kicsit „bepunnyadó” kapcsolatukat próbálják izgalmasabbá tenni. Meséljetek a karakteretekről. Kit játszotok?
Csilla: Fanni harmincas anyakönyvvezető, akinek nem a nyitottság vagy a felszabadultság a legjellemzőbb vonása. Olyan nő, aki zavarban van a saját nőiségétől, aztán - ahogy haladunk előre a történetben -, ahogy bomlanak le a kettejük kapcsolatának megszokásai, ahogy rálátást nyer arra, hányféleképpen lehet élni, szeretni, együtt lenni egy kapcsolatban, úgy fedezi fel saját magát.
Lehel: Én Bálintot játszom, egy harmincas, elkényelmesedő kapcsolatban élő orvost, aki azt hiszem négy vagy öt éve van együtt a Csilla által játszott Fannival. Valóban kevésbé szikrázik otthon a lepedő, kevésbé új már minden, és Bálint örömmel veszi az általában Fanni által felvetett újdonságokat és őrületeket - például azt, hogy nézzenek meg egy szvingerklubot vagy próbálják ki egy nyitott kapcsolatban…
Hogyan készültetek a szerepre? Úgy tudom, hogy Nagypál Orsi azt monda, ne legyen tökéletes testetek, hízzatok kicsit.
Csilla: Kritikátlan mennyiségű fagyival, ami a hízást illeti. Egyébként pedig összeültünk Orsival és Lehellel, és végigrágtuk a könyvet, majdnem mindent végig is próbáltunk. Ez nagy biztonságot adott ahhoz, hogy kamera elé kerülve már legyen egy előkép a figurákról és ne helyben kelljen finomhangolni magunkat.
Lehel: Nekem például nem volt szabad fogyóznom, amit korábban egy másik film kedvéért két évig csináltam, és tulajdonképpen még ma is bűntudatom van, ha krumplit eszem… Úgy gondoltam, oké, legyen akkor apukatestem. Úgyhogy ezzel a filmmel tulajdonképpen legálissá vált a szalonna és a kenyér, továbbá az alkoholnak a sör formája.
Ez egy elég pikáns film, sok intim jelenettel… Volt olyan, amire azt mondtátok, hogy ezt nem? Hogy kell elképzelni az egyeztetést ilyenkor?
Csilla: Én nem akartam vetkőzni, de ezt tulajdonképpen Orsi maga sem várta el, tiszteletben tartotta a fenntartásaimat. Sokat beszéltünk arról, hogy ő és Herbai Máté operatőr hogyan képzelik az intim jeleneteket, és elég hamar kiderült, hogy egyezik az ízlésünk abban a tekintetben, hogy mind izgalmasabbnak tartjuk képileg a kevesebbet a többnél. Az elmúlt 10-15 évben - számomra - ijesztően megemelkedett az ingerküszöb az erőszak és a szex ábrázolásával kapcsolatban, nézd meg bármelyik Trónok harca részt, az a minimum, hogy megnyúznak, kerékbe törnek valakit, vagy kettéhasítják a fejét. Sokszor gondolkodom rajta, hogy ezt ki bírja végignézni és hogy miért? És ugyanez igaz a szexre is, ma egy „valamirevaló” filmben legalább egy gondosan felépített, pornó esztétikájú, közelről láttatott aktust kell végigszenvedni nézőként, én meg nem értem, hogy miért? Hiszen általában inkább árt a filmnek, mint használ, én legalábbis kifejezetten nevetségesnek látom a legtöbbet.
Lehel: Nyilván elolvassa az ember a forgatókönyvet és átgondolja, hogy mi fér bele számára és mi nem. Én pontosan tudtam, hogy Orsi ezt nem egy dogmafilmszerűen felvett, nemi szerveket dobáló filmként képzeli el, hanem stílusában el fogja emelni. Nem kellett attól tartanunk, hogy ezek a szexjelenetek direktben lesznek mutatva, hiszen nem ez a film lényege, hanem a párkapcsolati probléma - az, hogy mondjuk az a döntés, hogy valakit hazaviszünk, mit szül. Ennek a humora érdekelte Orsit, úgyhogy ilyen értelemben nem éreztem magam veszélyben.
Orsi hogyan segít, instruál? Meghallgatta például a véleményedet?
Csilla: Színészként alapvető kérdés, hogy fényvisszaverő felületként akarnak használni, vagy van beleszólásom a közös munkába, számít a véleményem, a gondolataim. Ha nem, akkor az már a startvonalon kiradíroz, olyan, mintha ott se lennék, az ilyen munka számomra teljesen értelmetlen. Orsi a kezdetektől nagyon kíváncsi volt ránk, végig kikérte vagy meghallgatta a véleményünket. Ez alapvetően nem presztízs, hanem bizalmi kérdés és egy munkakapcsolat legfontosabb bázisa.
Volt kedvenc helyszínetek, jelenetetek? Vagy olyan, ami valami miatt emlékezetes maradt?
Csilla: Engem azt hiszem az az éjszaka tett legjobban próbára, amikor a buszon, utána pedig az utcán, szakadó esőben forgattunk. Egy leharcolt busz, dugig tömve szereplőkkel, folyamatos diszkrét benzinszagban, felhúzott ablakokkal, hogy a hang használható legyen, órákig fel s alá… - csak ajánlani tudom.
Lehel: Igen, egy esőgép használata például este izgalmas. De amikor egy szvingerklubban forgattunk, az is érdekes volt, hiszen nem járok túl gyakran ilyen helyekre. Vagy például az sem volt jellemző az eddigi filmes pályámra, hogy felnőttfilmesekkel találkoztam volna, a velük való beszélgetések szintén újdonság volt. Összességében sok olyan momentuma volt, ami emlékezetes maradt számomra.
A téma alapján kinek ajánlanátok a filmet?
Lehel: Nem szeretem az ajánlásokat korosztályokra szabni, és egy ilyen filmet, ami párkapcsolati kérdéseket feszeget és üzenetet fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy érdemes egy kapcsolatért dolgozni, arra sarkall, hogy elsősorban pároknak ajánljam ezt a filmet.
Csilla: Mindenkinek, aki hajlandó nevetni magán.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
