Négy filmbeillő bosszútörténet, amikről nehezen hisszük el, mégis igazak

Az idegenlégióig követte családja gyilkosát

A moldovai zsidó családba született Eliahu Itzkovitznak gyerekként végig kellett néznie, ahogyan a chişinău-i (kisinyovi) gettóban egy Stanescu nevű román tiszt az egész családját kiirtja. Itzkovitz túlélte a háborút, majd 1952-ben kivándorolt Izraelbe, ahol egy évvel később ejtőernyősként besorozták a hadseregbe. Itt tudta meg, hogy családjának gyilkosa a francia idegenlégiónál szolgál, és éppen valahol Indokínában harcol. Itzkovitz azonnal meglátta a helyzetben rejlő lehetőséget. Kérte, hogy vegyék át a haditengerészethez, csak azért, hogy ezután Olaszországban dezertálhasson, majd Algériába átjutva csatlakozzon az idegenlégióhoz. Miután átesett a kegyetlen alapkiképzésen, Itzkovitz Vietnamba helyeztette át magát, ahol parancsnokaitól kérte, hogy - mivel mér régóta ismeri a férfit - helyezzék Stanescu alakulatába. A felettesek - abban a tudatban, hogy két barátról van szó - beleegyeztek. Stanescu nem ismerte fel Itzkovitzot, aki ezt kihasználva a román férfi közelébe férkőzött, és az egyik legjobb barátja lett. Egy napon azonban a vietnami csapatokkal vívott harc közben Itzkovitz és Stanescu elszakadt az alakulata többi részétől, és a bosszúra szomjazó izraeli férfi úgy érezte, eljött az ő ideje. "Stanescu! Egy vagyok a chişinău-i zsidók közül" - mondta, majd Thompson géppisztolyával egy sorozatot engedett családja gyilkosának mellkasába. Itzkovitz ezután még egy ideig a légiónál szolgált, majd visszatért Izraelbe, ahol dezertálásért bíróság elé állították, de - a történetét hallva - a legenyhébb büntetést kapta: mindössze egy év börtönt szabtak ki rá.

Lapozz, még van egy történet!

Fotó: Pinterest