Négy filmbeillő bosszútörténet, amikről nehezen hisszük el, mégis igazak

A szovjet özvegy bosszúja
1943-ban Marija Oktyabrszkaja egy levelet kapott a katonai hatóságoktól, amelyben arról értesítették, hogy férje 1941-ben, a kijevi csatában életét vesztette. Az asszony azonban nem roppant össze. Elhatározta, bosszút áll férje gyilkosain. Eladta minden ingóságát, és egy ajánlattal fordult a szovjet hadvezetéshez: vásárol a Vörös Hadsereg számára egy T-34-es tankot, ha ő vezetheti a harckocsit. A katonai hatóságok persze azonnal meglátták a felajánlásban a remek propagandalehetőséget, így belementek az üzletbe. Néhány hónap betanítás után a 38 éves Marija készen állt, hogy Harcoló Barátnőnek elnevezett harckocsijával Wehrmacht-katonák ezreinek okozzon kellemetlen pillanatokat. Az özvegynek annyira jól sikerült a gyakorlás, hogy a feljegyzések szerint - amelyeket a szovjet propaganda persze igyekezett kiszínezni - Marija nemcsak, hogy remekül boldogult a csatatéren, hanem szemmel láthatóan elemében érezte magát. Veteránokat megszégyenítő módon vezette tankját az ütközetekben. Marija lett az első nő, aki harckocsizóként - bár csak posztumusz - megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést.

























