Mit tehetünk, ha karácsonykor kitör a balhé? – ezt javasolja a pszichológus

Karácsony a sérelmek árnyékában és a versengés szellemében
Valóban nem szokatlan az, hogy éveken át képesek vagyunk cipelni a sérelmeinket. A testvérünk negatív kritikáját, a szüleink csípős megjegyzéseit, a sógornő általi kigúnyolás emlékét, de még a gyerekkori sérelmeinket is. Jó néhányan már eleve úgy jelennek meg a családi összejöveteleken, hogy van ott egy mumus, akivel nem szeretne találkozni, akinek a jelenléte mérgező hatással van rá, de legalábbis rossz érzést kelt benne. Mégis aznap le kell ülnie az asztalhoz vele és úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Az is lehet, hogy egész évben nem beszélnek, mivel régóta feszültség van közöttük, de az ünnepekkor meg kell erőszakolniuk magukat és úgy tenni, mintha egy nagy boldog család lennének.
Ugyanis a mai társadalom nézetei szerint az a tökéletes karácsony, ahol látványos a szeretet és sok ajándék van. De ez nem pusztán az élet színházáról szól, hanem arról is, miszerint az embereknek igényük van arra, hogy legalább az ünnepekkor azt érezzék: van családjuk. Méghozzá egy normális, szerető család. Csakhogy minél jobban igyekszenek görcsösen fenntartani ezt a látszatot, annál inkább belebuknak, mert valaki sérülni fog.
Ha pedig nem a rossz emlékek és fájó sértések gyötrik ilyenkor az embert, akkor az említett képmutatás, hogy normális családnak adják ki magukat, holott egyáltalán nem szokványosak. De ami még sokaknál beteheti a kaput, az a versenyzés. Amikor a rántott pontyot majszolva azt ecseteli a sógor, hogy idén mennyi fizetésemelést kapott, új kocsit vett és jövőre is tengerentúli nyaralást terveznek. Az egyik testvér kezét megkérték, a másik pedig a második gyermekét várja. Amikor az ember önbizalma és élete nincs a helyén, akkor számára mindez szörnyen fájdalmas tud lenni még akkor is, ha nem hencegésből mondják a többiek. Mégis akaratlanul is összehasonlítja magát velük és úgy érzi: ő nem tart sehol, semmit sem ért el az évben. Innentől kezdve vagy csendesen tűr vagy tesz egy éles megjegyzést…






















