Sötét, mumus és kitalált lények: mitől fél a legtöbb gyerek, és szülőként hogyan segíthetünk?

Mindenki fél valamitől. Felnőttkorban ezt gyakran úgy fogalmazzuk meg, hogy tartunk bizonyos helyzetektől vagy eseményektől, amelyeket nem szeretnénk, hogy bekövetkezzenek. Gyermekkorban azonban a félelmek sokkal direktebbek és ösztönösebbek, és teljesen természetes velejárói az egészséges fejlődésnek – különösen akkor, ha a gyerek még nem találkozott az adott helyzettel vagy érzéssel. Mégis, ezek a félelmek sok szülőt bizonytalanítanak el. Vannak klasszikus, szinte minden gyereknél megjelenő félelmek, és léteznek olyanok is, amelyek egy-egy életkorhoz köthetők. Bár ezek a rossz érzések sokszor maguktól enyhülnek vagy idővel elmúlnak, fontos felismerni, mikor számítanak normálisnak, és mikor van szükség tudatos, szülői támogatásra. Az egyik legnagyobb hiba ilyenkor az elbagatellizálás vagy a türelmetlenség, hiszen a gyerek számára a félelem nagyon is valós. Megmutatjuk, mik a leggyakoribb gyerekkori félelmek, mi állhat a hátterükben, és hogyan segíthetsz a kicsinek biztonságosan, empatikusan és hatékonyan.

Amikor a gyerekek látnak vagy hallanak valamit a tévében, mesekönyvben

Sok gyerek egy ijesztő jelenet, hír vagy akár egy ártatlannak tűnő meserészlet után kezd el félni. A fantáziájuk hatalmas, és kicsiként még nem mindig tudják elválasztani a valóságot a kitalált dolgoktól, így a látottak és hallottak könnyen „beköltözhetnek” a fejükbe, tartós félelmet generálva. Ilyenkor sokat segít, ha szülőként megbeszéled vele, mi ijesztette meg igazán, és elmagyarázod, hogy az adott helyzet vagy szereplő csak kitaláció. Fontos, hogy ne bagatellizáld el az érzéseit, hanem nevezd meg őket, és hagyd, hogy elmondja, mit él át. Estére érdemes kerülni az ijesztő tartalmakat, és inkább megnyugtató, alvásra hangoló rituálékkal zárni a napot.

Rossz emberektől, betörőktől való félelem

Gyakori, hogy a gyerekek félni kezdenek a „rossz emberektől”, és attól tartanak, hogy valaki betör a házba. Ez a félelem sokszor abból fakad, hogy félmondatokat hallanak elkapott beszélgetésekből vagy hírekből, amelyeket nem tudnak még kontextusba helyezni. A „rossz emberek” ilyenkor arctalan, fenyegető alakokká válnak a képzeletükben. Segíthet, ha elmondod neki, hogy ti felnőttek vigyáztok rá, megmutatod, hogy az ajtók zárva vannak, és elmagyarázod, milyen védelmi rendszerek szolgálják a biztonságát. Kicsi korban nem érdemes részletezni a világ veszélyeit – sokkal fontosabb a biztonságérzet erősítése. Egy esti rutin vagy „védőmondat” ilyenkor is sokat számíthat.

A klasszikus betolakodók: a mumus, a szörny és az ágy alatt rejtőző alakok

A mumustól, szörnyektől vagy fantázialényektől való félelem klasszikus óvodás- és kisiskolás jelenség. A sötétség és az élénk fantázia együtt könnyen felerősíti ezeket az érzéseket. A gyerek ilyenkor valóban úgy érzi, hogy az ágy alatt, a szekrényben vagy egy sötét sarokban ott van „valami”. Ha beszél róla, érdemes együtt megnézni a „veszélyes” helyeket, játékosan megmutatva, hogy nincs mitől tartania. Segíthet egy „varázstárgy” vagy kedvenc plüss is, amely a gyerek számára védelmet jelent. A legfontosabb, hogy ne nevessük ki a félelmét, hanem vegyük komolyan.

Ha leszáll az est...

...és sötétbe borul a szoba, sok gyerek elveszíti a vizuális kapaszkodóit, és minden hang vagy árnyék felnagyítódik. Ez teljesen természetes félelem, hiszen még felnőttként is lehetnek kétséges érzéseink sötét, ismeretlen helyzetekben. A gyerekek azonban a saját, biztonságos szobájukban is megijedhetnek. Elalváskor segíthet, ha mellé fekszel egy kicsit, beszélgetsz vele, vagy megvárod, míg elalszik. Egy éjjeli lámpa, nyitva hagyott ajtó vagy halk, megnyugtató háttérhang szintén biztonságot adhat. Fontos, hogy ne erőltesd a „nagy gyerek már nem fél” hozzáállást – a biztonságérzet idővel épül fel.

Élethelyzetekhez kötődő félelmek: válás, veszekedés, feszültség

A gyerekek rendkívül érzékenyek a családi hangulatra, akkor is, ha nem értik pontosan, mi történik körülöttük. A szülői veszekedések, a különköltözés vagy a válás gondolata komoly félelmet és biztonságvesztést okozhat. Ez különösen igaz azokra, akik már képesek értelmezni az érzelmi helyzeteket. Ilyenkor kulcsfontosságú a nyílt, életkornak megfelelő kommunikáció. Fontos hangsúlyozni, hogy a gyerek nincs veszélyben, és semmiért nem hibás. A kiszámítható napirend és az érzelmi jelenlét ilyenkor alapvető.

Ha nincs ott anya és apa

Sok kisgyerek – főleg bölcsődés és óvodás korban – fél attól, hogy egyedül marad, vagy hogy a szülő nem jön vissza. Ez az elválástól való szorongás természetes velejárója. Ilyenkor segít, ha előre elmondod, mi fog történni, mikor jössz vissza, és ezt következetesen be is tartod. Az egyedüllétet apró lépésekben érdemes gyakorolni, sok pozitív megerősítéssel. Ha a gyerek érzi, hogy számíthat rád, ez a félelem idővel oldódni fog.

Amikor indokolt szakember segítségét kérni

Bár a gyerekkori félelmek többsége életkori sajátosság és idővel enyhül, vannak helyzetek, amikor érdemes szakemberhez fordulni. Ha a félelem tartósan fennáll, egyre erősebbé válik,esetleg előfordul, hogy bekúszik szépen csendben a mindennapokba, és az életet általánosan megnehezíti vagy tartósan akadályozza pl. alvászavart, visszahúzódást, testi tüneteket okoz, fontos segítséget kérni. Akkor is indokolt a konzultáció egy szakemberrel, ha a gyerek viselkedése hirtelen megváltozik, egyik pillanatról a másikra valamilyen indokolatlan félelem uralkodik el rajta vagy egy megterhelő élethelyzet után nem tud megnyugodni, mit kezdeni a helyzettel és feldolgozni a történteket. Gyermekpszichológus vagy gyermekpszichiáter támogatásával a félelmek jól kezelhetők, és a gyerek is hamarabb visszanyeri a biztonságérzetét.

Leadkép és fotó:123rf.com