"Fillérekből is lehet gourmet-skodni" - Interjú Jókuti „Világevő” Andrással
A Világevőként ismert újságíró, blogger és étteremtulajdonos élete sokak számára meseszerűnek tűnhet. Folyamatosan utazik és a világ legjobb éttermeiben eszik. Bár szenvedélye a fine dining, szerinte fillérekből is lehet „gourmet-skodni”. Ő maga ritkán főz, de akkor viszont baromi jót. Jókuti Andrással egy vietnámi kávézóban beszélgettünk.
![Jókuti "Világevő" András a gyermekeinek is szeretné átadni a minőségi ételek szeretetét](/sites/default/files/images2021/4_lifestyle/jokuti.webp "Jókuti "Világevő" András a gyermekeinek is szeretné átadni a minőségi ételek szeretetét")
Miért pont ezt a helyet választottad?
A választás nem volt véletlen, komoly érzelmi kötődésem van ehhez a helyhez. Nagyon szeretem a vietnámi konyhát, jó kapcsolatot ápolok a tulajdonosokkal, akik korábban egy, a repülőtérhez közeli helyen dolgoztak. Bár az az étterem több mint 30 km távolságra volt az otthonomtól, heti szinten jártam oda pho levest enni. Arra gondoltam, jó lenne segíteni nekik felvirágoztatni a helyet, mert a nem túl szerencsés elhelyezkedés miatt kevesen ismerik, pedig jobb, mint Hanoiban. Csináltunk pár eseményt, és hirtelen elindult ott az élet. A család később saját bisztrót nyitott egy jóval központibb helyen, ezt a kávézót pedig már a gyerekeik alapították.
A vietnámi vonalat leszámítva van még kedvenc konyhád?
Sok mindent szeretek, de a legjobban a japán konyha az, ami lenyűgöz. Az ő kultúrájukat elképesztő maximalizmus jellemzi és ez a tökéletességre való törekvés a gasztronómiát is áthatja.
A világ legjobb éttermeiben eszel, olyan helyekre is bejutsz, ahová a legtöbb földi halandó sosem fog. Van kedvenced?
Koppenhágában a Noma régóta nagy kedvencem. Azt azonban fontos leszögezni, hogy a drága, fine dining éttermekhez kell egyfajta előzetes tudás és nyitottság. Ezekre a helyekre nem úgy ül be az ember, hogy „na, akkor most eszem egy jót”. A magas gasztronómiát művészetként kell kezelni – önmagában nem feltétlenül csak az a mérvadó, hogy finom volt-e, amit ettél, az a fontos, hogy megmozgatott-e benned valamit, intellektuálisan is kielégítő volt-e. Persze a felszolgált étel mindennek az alapja, de az élményhez hozzáadhat még rengeteg minden, a környezet, a séf személye. Ahhoz, hogy az ilyen típusú éttermeket igazán értékelni tudjuk, szükség van gasztronómiai tudásra, tapasztalatra – egy olyan ember, aki nem annyira jártas a témában, nem biztos, hogy a helyén fog tudni kezelni, érteni fog egy fine dining éttermet. Ahogyan az operát sem feltétlenül tudja értékelni az, aki odáig csak Abbát hallgatott.
Ebben igazad van, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy ez az életforma luxusnak számít, nem mindenki teheti meg, hogy többszáz eurót kifizessen egy vacsoráért.
A gasztronómia a legdemokratikusabb luxuscikk. Az tagadhatatlan, hogy ez egy igen költséges hobbi, de én úgy vagyok vele, hogy inkább eszem egyszer 100 000 forintért nagyon jót, mint tízszer 10 000 forintért közepesen jót. Én minden pénzemet éttermekre költöm, nincs drága öltönyöm, napszemüvegem vagy vitorlásom – nekem ez jelenti a luxust. És ne felejtsük el, hogy a gasztronómia nem kizárólag fine diningból áll, otthoni körülmények között is lehet fantasztikus ételeket alkotni. Megfelelő alapanyagokkal, tudással és nyitottsággal a krumplis tészta is lehet gasztronómiai remekmű - gourmet-skodni fillérekből is lehet.
Mi a véleményed a hazai gasztronómiai helyzetről? Furcsa ellentmondásnak tűnhet, hogy miközben folyamatosan gasztroforradalomról beszélünk, az átlagembernél még mindig a rántott hús az, amivel meg lehet ütni az ingerküszöböt.
Én a „gasztroforradalom” kifejezéssel óvatosan szoktam bánni, inkább „gasztroforradalmacskának” nevezném, ami nálunk zajlik. Persze nagyon jó, hogy folyamatosan nyílnak új helyek és a főzés, az étel hétköznapi beszédtéma lett, de egyelőre nem érzem azt, hogy elegendő mennyiségű hely lenne, ahol valóban a legjobbat akarnák nyújtani nekem.
Nemrégiben újabb fába vágtad a fejszédet és saját éttermet nyitottál. Mi volt az eredeti koncepció?
Én nagyon hiszek abban, hogy ahhoz, hogy értsük a nemzetközi gasztronómiát, először a saját gyökereinket kell ismerni. A közösségi oldalamon csináltam egy előzetes felmérést és az derült ki, hogy az emberek elképesztő nyitottak a hazai ízekre. Az én éttermemben, a Nudliban magyaros tésztaételeket kínálunk – nudlit, túrós csuszát, káposztás cvekedlit. Nem gondolnám, hogy az olasz tésztaételeket le fogjuk taszítani a trónról, de azt látom, hogy igenis van igény erre a vonalra.
Te szoktál otthon főzni?
Ritkán. De akkor baromi jót. Nekem általában az van, hogy jön egy kattanás, és kitalálok valami nagyon újat. Nem szeretek előre bevásárolni, ha főzök, akkor azt spontán teszem. Általában nem receptből főzök és kóstolgatni sem nagyon szoktam. Szerencsére jók a visszajelzések, a család szereti, amit főzök.
Hogy megy nálatok a gyermekétkeztetés?
A gyerekeim nagyon nyitottak az új dolgokra. Biztosan van ebben egy jó adag szerencse is, de tény, hogy ebben a feleségemmel rengeteg munkánk van. Ő is nagyon jól főz, nálunk sosem volt bolti bébiétel, a gyerekeink itthon igazi ételeket esznek. És visszük őket is magunkkal jó éttermekbe – ez persze jelent olykor némi kényelmetlenséget, de hiszek benne, hogy hosszú távon kifizetődő a dolog. Persze nem ragaszkodom görcsösen az elveimhez, tudom, hogy egyszer őket is elérheti majd a szénsavas üdítők és gyorséttermek őrülete, de bízom benne, hogy idővel képesek lesznek arra, hogy maguktól nemet mondjanak.
Fotók: Jókuti András
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
