Japánban is imádják - interjú Harcsa Veronikával

Az informatikával szeretnél azért kezdeni valamit?

Nem, semmit. Négy és fél évet elvégeztem a Műszaki Egyetemen, de közben teljes mértékben átváltottam a zenére, és már évek óta annyira ez az életem, hogy nem tudnék és nem is akarok visszaváltani.

A szüleid mit szóltak hozzá, amikor erre a pályára adtad a fejed?

Az elején nagyon féltettek és meg voltak ijedve. Akkoriban már a Műszaki Egyetemen tanultam, elég későn döntöttem úgy, hogy a zenével szeretnék foglalkozni. Ügyes voltam matekból, volt hozzá tehetségem, lehetett volna belőlem egy jó informatikus. Egy kiszámítható jövő állt előttem, és én ezt a kiszámíthatóságot dobtam félre valami teljesen bizonytalanért. Nem voltam csodagyerek, nem készültem zenésznek, és az elején egyáltalán nem látszott, hogy mi lesz ebből az egészből. Ugyanakkor annyira hajtott a vágy, hogy végre rátaláltam valamire, amit teljes szenvedéllyel tudok űzni, hogy mindenképpen meg akartam próbálni. A szüleim meg voltak ijedve, kellettek nekik a visszajelzések: kellett nekik az, hogy fölvegyenek a Zeneművészetire, hogy díjat nyerjek, hogy sikeresek legyenek a lemezeim. Amint a sikerek megérkeztek, akkor kezdték elfogadni, hogy más pályát választottam, mint ami a családban bevett volt. Ma már nagyon örülnek, büszkék rám és járnak a koncertjeimre.

Japánban különösen népszerű vagy, a lemezeid listavezetők voltak, koncerteztél is odakinn. Hogy találtak rád a japánok?

Akkor kerestek meg először Japánból, amikor az első lemezünket felvettük a zenekarommal. Ez gyakorlatilag egy demo anyagnak készült, még nem saját szerzeményeim voltak rajta, csak sztenderdek és feldolgozások. Nem is került rendesen kiadásra, tényleg csak egy demonak szántam, hogy legyen mivel házalnom a szervezőknél. Ez még a Facebook és a Myspace előtti időkben történt, viszont volt egy honlapom, ahol bele lehetett hallgatni a zenékbe. Soha nem fog kiderülni hogyan, de valahogy rátalált egy japán terjesztő, aki azzal foglalkozik, hogy európai és amerikai jazzt importál Japánba. Egész egyszerűen írtak egy e-mailt a teljes ismeretlenségből, hogy megtalálták a honlapomat, tetszik nekik a zene, és küldjek nekik ebből a bizonyos lemezből. Meg is tettem, és a lemez annyira jól fogyott kinn, hogy felfigyelt rá egy ottani kiadó. Szerződést ajánlottak, és azóta minden lemezemet megjelentették Japánban. Sikeresek is lettek, két lemezem listavezetővé vált, és kétszer turnézni is jártunk kint.

Mesélj kicsit Japánról! Hogy tetszett az ország, a kultúra? Milyen az ottani közönség?

Fantasztikusan izgalmas! Amúgy is imádok utazni, és nagyon nyitott vagyok az idegen kultúrákra: borzasztóan lenyűgöz a más életszemlélettel és beállítottsággal való szembesülés. Ez Japánban fokozottan jelen van, hiszen az ő kultúrájuk különösen távol áll a miénktől. Nagyon keveset tudtam meg róluk, hiszen az a néhány hét, amit kinn töltöttünk, szinte semmire nem volt elég, de szívesen tudnék meg róluk többet, és bármikor visszamennék Japánba. Ami a közönséget illeti, teljesen mások, mint a magyarok: máshogy tapsolnak, máshogy fejezik ki a rajongásukat és a tetszésüket. A legelső Japánban adott koncertünkön nagyon érdekes volt, hogy koncert közben nem igazán tapsoltak, illetve csak röviden, mi pedig ezt nem tudtuk mire vélni, attól féltünk, hogy esetleg nem tetszik nekik, amit hallanak. Az utolsó szám végén aztán felhangzott a rendes, kitörő taps, és rájöttünk, hogy ők egész egyszerűen ilyen illedelmesen hallgatták a koncertet. Várták a következő számot, és nem törték meg a dalok közötti varázst nagyobb tapsolással, bekiabálással, vagy füttyel, ami itthon természetes.

Japánon kívül melyik külföldi ország meghódítása még a cél?

Elég nagy változás áll most küszöbön az életemben, mert felvettek a Brüsszeli Konzervatórium két éves mesterképzésére, így októbertől kinn lakom Brüsszelben, ott lesz a bázisom. Koncertezni természetesen hazajárok majd, de az iskola miatt több időt töltök odakinn, mint itthon. Tanulni megyek Belgiumba, elsősorban szakmai tapasztalatot várok ettől a két évtől, de nagyon remélem, hogy sikerül majd olyan ismeretségeket is kötni, amikből akár valami komolyabb együttműködés is elindulhat.

Említetted, hogy szeretsz utazni, és sokat is utazol. Ilyenkor az ottani specialitásokat is kipróbálod?

Tíz éve vegetáriánus vagyok, ez elég sok mindenre hatással van. Mikor Indiában jártam, ott például nagyon jó dolgunk volt, hiszen a népesség nagy része szintén vegetáriánusan étkezik. Így mindenfelé rengeteg vegetáriánus étel közül lehet válogatni, fantasztikusan jókat ettünk. Japánban ugyanez volt a helyzet, illetve mivel a halat megeszem, így megkóstoltam a valódi sushit is, és csodálatos élmény volt. Májusban Brazíliában is jártam, ott a friss gyümölcsök jelentettek állandó mentsvárat és ízbombákat, hiszen Dél-Amerikában olyan gazdag ízű, egzotikus gyümölcsök teremnek meg, amiket Európában csak nagyon ritkán nyílik alkalmunk megkóstolni. Persze sok mindent kizár az, hogy nem eszem húst, de ezzel együtt is vannak helyi ízek, amiket még vegetáriánusként is megkóstolhat az ember. Szeretem kipróbálni a helyi dolgokat, izgalmasak.

Ezek szerint elég egészséges életmódot folytatsz. Erre tudatosan is odafigyelsz?

Eléggé odafigyelek, és muszáj is, mert nagyon be van osztva az életem, és szükségem van a koncentrációra meg a kondícióra, és ez nem megy máshogy, csak ha odafigyel az ember. Ezért nagy figyelmet fordítok a táplálkozásra, és igyekszem sokat mozogni. Fesztiválidőszakban elég nehéz beiktatni a rendszeres mozgást, bár színpadon az ember már alapból fizikai igénybevételnek van kitéve.

Mit szoktál sportolni?

Futni járok. Most egy erdő szélén lakom, ez ideális terep, az erdőben szoktam futni. Valószínűleg Brüsszelben ez nem így lesz, ott majd ki kell találnom valami mást. Egyébként még jógázni szoktam, nagyon szeretem és fontos is nekem.

A brüsszeli költözésen kívül hogy alakul majd a következő néhány hónapod?

Szeptember végéig elég intenzíven koncertezem. Szeptember közepéig főleg Magyarországon lépek föl, a hónap második felében pedig lesz egy tizenhat állomásos, szlovák-cseh turnénk Gyémánt Bálint gitárossal közösen. A nyáron két lemezfelvételt is készítünk, az egyik Gyémánt Bálinttal a duónk bemutatkozó anyaga, ehhez most írjuk a dalokat. Illetve tagja vagyok a Bin-Jip zenekarnak is, ami egy kísérleti elektronikus projekt, most készítjük velük a második lemezünket. A lemezfelvételekkel és a koncertekkel tele is van a nyár és a szeptember, október elsejétől pedig kinn vagyok Brüsszelben, ahol az iskola és az ismerkedés lesz a fő feladat.