A színésznő, aki 30 évet várt egy filmfőszerepre, majd rögtön Emmy-díjas lett
A Femcafe.hu Inspiráló Nők Díj jelöltjével, Gera Marinával beszélgettünk, aki A Leginspirálóbb fiatal tehetség kategória díjának egyik várományosa 2020-ban.
Inspiráló Nők Díj
Díjátadó gála: 2020. március 5-én, a gyönyörű Várkert Bazárban derül ki, kik lesznek az év leginspirálóbb női. Még több információért kattints ide!
Az esemény fő támogatója: Szerencsejáték Zrt.
Az esemény médiatámogatói: TV2, ATV, ATV Spirit, Bors
Ismerd meg a jelölteket! – Gera Marina
A Leginspirálóbb fiatal tehetség kategóriájában idén is három nagyszerű nőt jelölt a bizottság, közöttük a 35 éves Gera Marinát, a Nemzetközi Emmy-díjas színésznőt, aki az Örök tél című filmben nyújtott alakításáért vehette át a Televíziós Oscart 2019-ben. A fiatal nő hisz a kemény és kitartó munkában, ő maga is mindennap megdolgozik azért, hogy álmai teljesülhessenek. Marina már kétéves korában eldöntötte, hogy színésznő lesz, később aztán sikeresen el is végezte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, a sikerhez vezető út azonban rögös volt számára. Harminc évet várt élete első filmfőszerepére, ami azonban meghozta számára a hőn áhított népszerűséget és szakmai hírnevet: az Emmy-díj mellett 2019-ben négy filmfesztiválon is a legjobb színésznőnek választották őt.
Mit szóltál ahhoz, amikor megtudtad, hogy jelölt lettél az Inspiráló Nők gáláján?
Számomra ez hatalmas megtiszteltetés, mert még soha nem voltam jelölve ilyen típusú rendezvényen, ahol inspiráló nők között kell megmérettetnem magam – eddig csupán szakmai jelöléseket kaptam, amelyekben csak és kizárólag színészek voltak a vetélytársaim, a mostani pedig egészen más, mint az eddigiek. Most viszont több erős és sikeres nő között lehetek jelölt, ilyen pedig még nem volt, és hihetetlen érzés. Persze tudom azt, hogy ennek a jelölésnek az oka a Televíziós Oscar-díjam, hiszen a díj által hirtelen láthatóvá váltam a nagyobb közönség számára is, mégis jó érzéssel tölt el, hogy inspiráló nőként tartanak számon.
Fontosak számodra ezek a díjak és jelölések, vagy ezek nélkül is szívesen és alázattal végzed a munkád?
Azt szokták mondani, hogy a díjakat nem megérdemli valaki, hanem azokat adják. Természetesen mindenkinek jól esik, ha a szakmáját egy-egy díjjal koronázzák, az én esetemben viszont ez nagyon sokáig elmaradt és váratott magára. Harminc évet kellett várnom az első filmfőszerepemre, ami számomra nagyon fontos volt, és meg is lett a gyümölcse, hiszen öt nemzetközi díjat is kaptam a teljesítményemért. Ezek pedig leginkább szimbólumok, mégpedig annak szimbólumai, hogy az ember, ha kitartóan dolgozik valamiért, akkor az előbb-utóbb láthatóvá válik, és annak lesznek eredményei.
Milyen nehézségekkel kellett szembenézned az álmod beteljesítéséhez vezető úton?
Nagyon hosszú út áll mögöttem, és az, hogy az első filmfőszerepemmel, amire ennyit vártam, Emmy-díjat nyertem, az rengeteg munka és nehézség eredménye. Kétéves korom óta színésznő akartam lenni, ami sikerült, hiszen a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végeztem, de ezután mégis sok kudarc ért. Például volt, hogy egyáltalán nem hívtak castingokra az egyetem elvégzése utáni tíz év alatt, így nem hogy nem sikerült megkapnom egy adott szerepet, még csak versenyezni sem tudtam érte. Ezek az alkalmak pedig óriási csalódások voltak számomra. Sok munkám volt színházakban, a szakmán belül a kifejezett álmom mégis a filmfőszerep volt, amire nem kis túlzással tényleg harminc évet kellett várnom. Komolyan sosem merült fel bennem, hogy otthagyjam a pályát, de volt, hogy pár pillanatra olykor igencsak elbizonytalanodtam, hogy tényleg a színészet-e az én utam. Ilyenkor egyrészt az adott erőt, hogy kétéves korom óta ezért dolgoztam, a munka és a belefektetett idő márpedig igenis rengeteg energiát ad. Ha az embernek vannak céljai, és azokért szép apró lépésekkel mindent megtesz, miközben mindvégig látja maga előtt a kitűzött legnagyobb célt, akkor az sikerülni is fog, legyen szó bármiről, ahogyan azt az én példám is mutatja – végül csak behívtak egy meghallgatásra, ami egy rangos díj megnyeréséig juttatott. Sokáig persze úgy éreztem, nem vagyok szerencsés, mert nem kaptam egy olyan lehetőséget a tehetségem ellenére sem, amivel elérhettem volna az álmaimat, végül azonban a kemény munka eredményeként előbb-utóbb jött a siker is.
Mit üzennél azoknak a nőknek, akik jelenleg pályaválasztás vagy énkeresés előtt állnak, és nem igazán tudják, mit kezdjenek az életükkel?
Bár én már gyermekkorom óta a színészi pályára készültem, mégis teljesen meg tudom érteni a problémájukat, hiszen egy szakmán belül is nagyon sokféle út van, és olykor az embernek fontos dolgokban kell döntenie. Ami a leglényegesebb ilyenkor, hogy nagyon utána kell járni, annak, hogy egy-egy szakma, ami valakiből érdeklődést vált ki, pontosan mit takar, és hogy ott milyen lehetőségei lesznek az embernek. Fontos még az is, hogyha elhatároztuk magunkat valami mellett, akkor nem szabad mások véleményére hagyatkozni, hiszen a saját életünkről van szó. Ha pedig választottunk valamit, ám mégis úgy érezzük, hogy ez nem a mi utunk, ne féljünk váltani. Nem várható el ugyanis egy fiataltól, hogy azonnal tudja, hogy egy adott terület mivel jár – ha elkezd valamit, és közben úgy érzi, hogy megismerve azt a területet, ő inkább mást szeretne csinálni, igenis merjen váltani. Egy egyetem vagy bármilyen képzés alatt még egyáltalán nincs késő ehhez, hiszen lehet, hogy épp ez idő alatt egy másik szak kelti majd fel az érdeklődését. Az nem kudarc, ha ez idő akatt kristályosodik ki valaki számára, hogy nem abba az irányba szeretne haladni, mint amit eredetileg választott magának, hiszen nem mindenki találja meg rögtön a számára megfelelő hivatást. A kezdeteknél, a középiskola után a legtöbb fiatalban van egyfajta stressz, és úgy érzik, ha beiratkoztak egy egyetemre egy bizonyos szakra, akkor már mindenképpen ott kell maradniuk akkor is, ha időközben rájönnek, hogy valami teljesen mást szeretnének csinálni. Több olyan barátnőm is van, aki felnőtt korában váltott szakmát, hiába tudták már az egyetem közben, hogy nem a számukra megfelelő pálya képzésén vannak épp. Bízzon mindenki abban, hogy egy megérzés akár fordíthat is az életükön. Ha viszont azért váltana valaki, mert egy bizonyos szakma több nehézséggel jár, mint azt elsőre hitte, amiatt úgy gondolom, nem érdemes feladni egy karriert, mindenképpen kitartónak kell lenni ebben az esetben.
A gála fő hívószava az inspiráció. Számodra van olyan női vagy férfi példakép, akire mérceként tekintesz?
Elsősorban az élsportolók között vannak példaképeim, méghozzá azért, mert én a színészetet valahol mindig a sporthoz hasonlítom: az élsportolók többségéhez hasonlóan én is nagyon fiatalon kezdtem el készülni a színészi pályára, és mindennap edzettem magam erre, ahogyan ők. Természetesen őket sokkal nagyobbra tartom magamnál, legfőképpen az úszók között vannak olyanok, akikre igazán felnézek. Ilyen például Milák Kristóf, aki még csak 19 éves, tavaly mégis világcsúcsot úszott, a másik pedig Hosszú Katinka, aki a kitartás terén óriási példaképem. Számomra nagyon inspiráló az, amikor valaki valamit kitalál, és azért küzd rendületlenül – ha pedig nem is jön össze rögtön, akkor más utat talál magának, ami a nagy cél eléréséhez vezet. Ehhez persze kell önismeret, kitartás és rugalmasság, nem elég szimplán a tehetség, emberi tényezők is szükségesek hozzá. A kemény munka tehát mindig kifizetődik. Persze a pályatársaim sikerei szintén motiválnak, ahogy ők is örülnek az én szakmai elismeréseimnek, így mondhatni egymást bíztatjuk a hétköznapok során. Bár riválisok vagyunk, mégis össze tudunk fogni, ha kell, és ezért is tartom nagyon fontosnak azokat az eseményeket, amelyeken nőket díjaznak és ismernek el a különböző területeken, hiszen ilyenkor támogathatjuk egymást.
SZAVAZZ GERA MARINÁRA ITT!
A jelöltek közül az olvasók az online szavazás segítségével dönthetik el, ki kapja a díjat, amelyet a március 5-én, a Femcafe.hu - Inspiráló Nők Estje gálán, a Várkert Bazárban hirdetünk ki.
Leadfotó és fotók: Oleg Borisuk, Skuta Vilmos, Emmy
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
