Így kezeljük a kamasz gyermekünket

És hogy mi a helyzet ma nálunk?

Szülői stratégiánkat a családi értékeink, lehetőségeink mentén állítottuk fel, számításba véve a környezetünkből kapott pozitív és negatív hatásokat.
Alapvetően jól sikerült! Fiam tíz és tizenhárom éves kora között volt a kemény menet, utána már beért a dolog. Képesek voltunk – anyai irányítás és befolyás hatására – lekövetni a felnőtté válás folyamatát.

Természetesen ma is vannak felhördülések, zárt szoba, feszültség, és kemény hangnem, de bátran rá lehet bízni a kistestvéreket: hibátlanul fürdet és az altatást jobban csinálja, mint én. Segít a leckeírásban, néhány családi feladatát – kandallózáshoz faaprítás, tűzgyújtás, bevásárlás utáni cipekedés, főzés stb. - általában már figyelmeztetés nélkül is elvégzi.

Mi több: animátorként, kortárs segítőként dolgozik, önállóan gazdálkodik a pénzével. Ez nekünk, szülőknek így elég jó. Most azt gondoljuk, túléltük a nehezét!!!

A cikk elkészítésében szakértő partnerként közreműködött: Szabó Mónika pszichopedagógus, a Szamócadiagnosztika vezetője.

Ezt is ajánljuk: Nevelési módszerek, melyek nem szerepelnek szülői kelléktárunkban - Katt ide!

Ha hasznosnak találtad az írást, kérlek oszd meg másokkal is, vagy nyomj egy lájkot!

Fotó: ryther.org