#filternélkül: Dóczi Attila, a Tanulom Magam vloggere - Interjú
Informatív, edukációs videóival robbant be a köztudatba Dóczi Attila, azaz Attis a magyar YouTube egyik legnagyobb sztárja. A fiatal vlogger módszere ma már egyetemi tanagyag, a jövőjét pedig kommunikációs trénerként képzeli.
#filternélkül - Interjúsorozat Magyarország legmenőbb influencereivel
.webp)
Aki kérdez: Lakatos Melinda
A tanulás nem egyenlő a szenvedéssel
Mindenkinek megvan az emléke gyermek- és fiatalkorából, amikor csak könnyáztatta kínlódás árán tudta elsajátítani egy-egy tantárgy kötelező anyagát. A tanulás sokakban kellemetlen élmény marad, pedig az egyik legfontosabb tevékenység az életünkben. Erre a gondolatra hívja fel videócsatornáján a figyelmet Dóczi Attila, vagyis Attis, a Tanulom Magam vloggere.
A 29 éves kommunikációs szakember 2015-ben lépett ki a munkaerőpiacra, a Szegedi Egyetemen szerzett mesterszakos diplomájával a zsebében, felköltözött Budapestre, majd 2015-ben elkezdett videózni. Először elindította az Animegyetem nevű csatornáját, ahol különböző animékkel kapcsolatos videókat készített, majd elkezdte edukációs tartalmait gyártani. Ma már több mint 230 ezer feliratkozót számlál a közössége, a Tanulom Magam-csatornán.
A célja, hogy olyan videókat készítsen, amelyeket szórakoztatónak tartanak a nézők és közben észre sem veszik, hogy a videónézés közben tanulnak valamit. Attis egyszerűen mindenben képben van: legyen szó az egészséges táplálkozásról, mesepszichológiáról, evolúciós elméletek kialakulásáról, neuropszichológiáról, a párkapcsolati kommunikációról, a testbeszédről vagy éppen az érzelmi intelligenciáról. A missziója már a tudományos körökbe is eljutott, egyre több oktatási intézménybe és céges rendezvényre hívják vendégelőadónak, sőt, már az egyetemi oktatásban is feltűnt a módszere: a pedagógusképzésben már vetítették videóit és használták fel tanulási anyagként, hogy a hallgatók egy alternatívát kaphassanak arra, hogyan lehet 2020-ban informatív, de mégis figyelemfelkető előadásokat tartani az új generációknak.
A fiatal youtubert terveiről, a koronaválság kihívásairól és módszeréről faggattuk a #filternélkül interjúsorozat soron következő részében.
Ritka, hogy valaki tanulós tartalmakkal válik népszerűvé a YouTube-on. Benned hogyan fogalmazódott meg, hogy egy ilyen fába vágd a fejszéd?
Az életem első 18 évét Cegléden töltöttem, majd onnan vándoroltam el Szegedre, ahol elvégeztem a kommunikáció alap- és mesterszakot. Nagyon szerettem a kisvárosi életet, de tisztában voltam azzal, hogy jó állást Budapesten könnyebben fogok találni, ezért felköltöztem. A videózás ezzel párhuzamosan alakult, mivel nagyon szeretem az animéket, először ebben a témában készítettem tartalmakat, majd megfogalmazódott a Tanulom Magam ötlete. Már kiskoromban is széleskörű volt az érdeklődésem, imádtam az univerzumról szóló könyveket, anyukám rendszeresen vette nekem A Tudás Fája magazint. Az önfejlesztés irányába tinédzser éveiben kezdtem el nyitni, mert egészen odáig nem találkoztam azzal, hogy egy ember tanulhat önmagáról és másokról is. Az iskolai keretrendszerből kilépve nyílt ki számomra még jobban a világ és ezt szerettem volna megmutatni másoknak is. A pályaválasztáskor egyébként felmerült, hogy tanár leszek, de lebeszélt a környezetem a pedagógiai hivatásról. A tudás megosztása iránti igény viszont mindig munkálkodott bennem és boldog vagyok, hogy ezt meg tudtam teremteni a YouTube-csatornámon, de a hosszabb távú célom az, hogy kommunikációs szakértőként, trénerként és előadóként tudjak dolgozni a jövőben.
Hogyan tudtál folyamatosan tartalmat gyártani úgy, hogy közben volt egy állandó, 8 órás munkahelyed?
Beleszerettem a műfajba, annak idején sok Szirmai-videót néztem. Vágytam arra, hogy én is hasonló tartalmakkal legyek jelen a weben. Nem volt könnyű összeegyeztetni a napirendemmel, de annyira erős volt bennem az elhatározás, hogy még az ellenérzéseimet is leküzdöttem. Noha, az elején nagyon nehezen ment a szereplés, nem volt megfelelő bátorságom és technikám sem, egy versenyre mégis beneveztem, ahol nagyon sok pozitív visszajelzéseket kaptam. Az animés csatornám után, 2016 augusztusában elkezdődött a Tanulom Magam, ami szép lassan növekedett, ez pedig arra motivált, hogy folytassam a munkát, még ha nem is egyszerű beépíteni az életembe egy ekkora projektet. Egy ideig stagnált az elérés, kicsit csalódott is voltam, de mégsem hagytam abba. Jól tettem, mert csakhamar eljött egy pillanat, amikor hirtelen berobbant a dolog, nagy ütemű fejlődés volt, egyre többen nézték a videóimat, egyre szaporodtak a feliratkozók. A tavalyi évben már éreztem, hogy kezd túlnőni rajtam a videózás és az ehhez kapcsolódó feladatok. Idén márciusban éppen ezért meghoztam azt a döntést, hogy a jövőben már teljes állásban egyéni vállalkozóként működöm, így felmondtam a munkahelyemen. Nem gondoltam volna, hogy a koronavírus-járvány ennyire keresztülhúzza majd a terveimet, de szerencsére sikerült meglépni úgy ezt a döntést, hogy nem lett belőle ámokfutás.
Tulajdonképpen a semmiből lett pár év alatt a magyar YouTube egyik közkedvelt alakja. Milyen a kapcsolatod a követőiddel? Hogyan élted meg, hogy akár már az utcán is felismernek?
Számomra döntő fontosságú, hogy a videóimat hogyan fogadja a közönségem és igyekszem is úgy formálni a tartalmi kínálatot, hogy a kedvükre tegyek. A szponzorált tartalmakat is mindig úgy építem be a csatorna életébe, hogy az befogadható lehessen számukra. A közösség organikusan épült ki, de nagyon vigyázok a követőimre, ezért szívesen reagálok a kommentjeikre, de akár bele is bonyolódok egy-egy okfejtésbe. Nagyon jó látni, hogy gondolatébresztők a tartalmak, különböző vélemények jelennek meg és árnyalódnak időről-időre.
Nem félsz kényes, tabutémákhoz is hozzányúlni. Nem kellemetlen számodra férfiként például a menstruációról beszélni?
Pont ebben a témában volt legutóbb egy véleményütközés. Egy kommentelő szerint ugyanis 2020-ban a menstruáció már nem tabutéma többé, erről mindenki nyíltan beszél és teljesen felesleges erről felvilágosító videót készíteni. Mások viszont leírták, hogy a saját édesanyjukkal sem tudnak beszélni erről. Volt egy olyan lány, aki kendőzetlenül elmesélte, hogy akkora tabu a családban a menstruáció, hogy az első vérzésekor az interneten kellett utánanéznie, hogy mi történik a testével. Egy másik kommentelő pedig arról számolt be, hogy az iskolai felvilágosítás annyiból állt, hogy letett a tanáruk a tanári asztalra egy csomag tampont, hozzátéve, hogy ezt kell majd használni, ha jön a "havi baj". Elképesztő, hogy milyen szélsőségek vannak és ugyanazt a témát a különböző emberek mennyire másképpen élik meg a privát életükben.
Visszakanyarodva a kérdéshez, nyilván vannak témák, amelyekről sokkal fesztelenebbül, magabiztosabban tudok beszélni, mert érintett vagyok benne vagy közelebb áll hozzám, de alapvetően minden videó a tudásmegosztás szolgálatában készül. Fontos nálam azért, hogy érdekeljen egy téma, mert úgy alakítom ki a tartalmat a csatornán, hogy engem és a nézőket is lekösse a tartalom. Ha az egyik nincs meg, akkor nincs kémia. Ha engem nem csigáz fel, akkor unalmasabban fogom előadni, kínlódósabb lesz a tartalom, ami a nézőknek is rossz lesz, ha pedig a nézőket nem érdekli, akkor én hiába vagyok lelkes, nem fog működni.
Mennyi idő volt, mire megtaláltad a saját hangodat a kamera előtt?
Hát igen, ezt nem tanítják az egyetemen. A kommunikáció szakba szerintem érdemes lenne beépíteni egy saját YouTube-csatorna létrehozását, mert annyi mindenre megtanít egy ilyen platform, hogy kis túlzással bármire képes vagy azután a médiapiacon. Azzal, hogy létrehozol egy saját kis médiacentrumot, elsajátítod a technikai dolgokat, megtanulsz szerepelni, kitalálod a koncepciót, megírod a scriptet, leforgatod és megvágod az anyagot. Sőt, még a marketingért is te felelsz, és bizony te leszel az is, aki a jót és a rosszat kapja a közönségtől. Ha valaki nem ért ehhez, akkor is láthatja, hogy ez egy nagyon összetett feladat. Számomra is beletelt 1-2 évbe, mire már olyan tartalmakat tudtam gyártani, amivel többé-kevésbé elégedett voltam. Ha visszanézem az első videóimat, kissé tragikusak, de őszinték. Még úgy is nehéz volt ez a folyamat, hogy korábban ilyen területen tanultam. Egy idő után egyre inkább elengedtem a görcseimet, sikerült felvennem egy saját, előadói attitűdöt, ami mellett igyekeztem mindig közvetlennek és természetesnek látszani. Jó arányérzék kell és ez hosszabb idő, mire kialakul, de előbb-utóbb megtanulsz játszani az energáiddal, a gesztusaiddal.
A tartalomgyártás egyik legfontosabb aranyszabálya a rendszeresség és a konzekvencia. Aki azonban az előállító oldalán ül, egy hús-vér ember, nem pedig egy robot. A közösségi média és a YouTube azonban veszélyes terep, ahol sérülhet az ego és állandó teljesítménykényszer uralkodik. Hogy tudtad megőrizni a mentális egészségedet ebben a közegben?
Sok youtubernél látom, hogy hullámzó a teljesítményük. Ez általános tendencia. Az aktív, kreatív időszakokat olykor felváltják az inaktív, motivációhiányos epizódok, pontosan azért, amit mondasz, mert a videósok is emberek. Lehetetlen mindig ugyanazt a színvonalat hozni, persze, törekszik rá mindenki, de van, hogy elvész a lelkesedés. Sokan a nézettséghez kötik azt, hogy mennyire teljesítenek jól. Ha egy videó nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, akkor azt úgy élik meg, hogy már nem érdekli az embereket, amit mondanak. Ez egy nagyon rossz hozzáállás, mert vagy kiégéshez vezet, vagy elkezdenek egyre virálisabb, egyre hígabb tartalmakat gyártani. Az én példám mutatja, hogy működnek az intelligens, edukációs tartalmak is, csak nem mindegy, mibe csomagoljuk bele a mondandónkat. Egy olyan videót, ami arról szól, hogy Mit ettem ma? lehet, hogy sokkal többen megnéznek, mint egy olyat, ami a cyberbullingra hívja fel a figyelmet, de ha hosszabb távú célunk a minőségi tartalomgyártás, akkor nem szabad felülni az ilyen hullámokra. Egy ördögi kör alakul így ki, mert az emberek a gagyit nézik, a videósok pedig a gagyit gyártják, a vége pedig az, hogy az egész platform egy nagy gagyi lesz. Én úgy próbáltam meg legyűrni a nézettség és az értékteremtés közötti feszültséget magamban, hogy nem kizárólag a számokat figyelem, hanem összhatásában azt, hogy milyen benyomást kelt az emberekben a csatornám. Számomra az a fontos, hogy kommentelnek és reagálnak.
Milyen visszajelzéseket kapsz a követőidtől?
Hála az égnek, többnyire jókat. Van, aki a videóim miatt kezdett el könyveket olvasni, önfejlesztéssel foglalkozni vagy csak belevágott egy új hobbiba. Előfordult már olyan is, hogy egy ismeretterjesztő videó olyan hatással volt valakire, hogy rájött, abba az irányba szeretne továbbtanulni. Olyan is megesett, hogy egy pár rendbe tette a párkapcsolatát egy olyan videó hatására, ami valamilyen szerelmi, kommunikációs témát járt körbe. Annál szebb visszajelzést pedig el sem tudok képzelni, hogy vannak családok, ahol a szülők és a gyerekek együtt várják a videóimat és közös program, hogy együtt nézik meg. A szakmai visszajelzés, hogy előadásokat tarthatok iskolákban és egyre többen nyitottak a a módszereimre, olyan fajta megerősítés, ami növeli a munkám és a pályám iránti elköteleződésemet.
Hogyan vagy jelen a tartalomgyártó szubkultúrában? Mennyire ismered a közösséget belülről?
Vannak olyan barátaim, akik jelenleg is aktív videósok. Mivel az online marketing területén dolgoztam 4,5 évig, ezért a munkám része volt, hogy ismerjem a közösségi média szereplőit. Kifejezetten influencer marketinggel foglalkoztam, ezért nem tehettem meg, hogy elhatárolódjak ettől a közösségtől. Folyamatosan kommunikáltam velük, különböző projekteken dolgoztunk együtt, ezért fontos volt, hogy bizalmi viszonyt tartsak fenn közöttünk. Így alakult, hogy nagyon jól ismerem a hazai YouTube és Instagram-szcénát, de nem igazán volt más választásom! (nevet) Kialakultak mélyebb barátságok, akikkel hasonlóan gondolkodunk és még a Covid-helyzetben is tartjuk a kapcsolatot és figyelemmel kísérjük, véleményezzük egymás munkáját.
Ha van szabadidőd, akkor szoktál más youtubereket nézni? Vannak kedvenceid?
Az a helyzet, hogy mivel éveken át a munkám része volt, hogy monitoroztam a közösségi média különböző szereplőit, pontosan tudom, hogy ki-mit csinál, milyen vonalat képvisel. Mostanra én már kinőttem abból, hogy olyan videókat nézegessek, ami arról szól, hogy valaki arról videózik, mit csinál egy nap. Nem érdekel, hogy mit eszik vagy milyen ruhát visel. Nekem ez már kevés. Az már sokkal izgalmasabb, ha valaki mesél magáról, valamilyen témát érintve. A magyar és a külföldi videókra is jellemző a személyközpontú tartalomgyártás, mindenben az én dominál, ami nekem túl sok. Nem vagyok egy rajongó személyiség, nem tudok ennyire rákapcsolódni valakinek a személyére. Meg tudom érteni, hogy egy tinédzsernek csábító lehet ez a világ, mert még nincs kiforrott személyisége, szeretne kapcsolódni, mintákat keres. Engem már nem vonz, és nem tudok azonosulni ezzel. Csipegetni azért szoktam, mert mindenevő vagyok. Mostanában sok interjút hallgatok, nagyon érdekelnek az érdekes emberek és a jó kérdések.
Szerinted van még annyi a YouTube-ban, videózásban hogy karriert építhessen rá valaki?
Ez jó kérdés. Azt látom, hogy csökkentget a nézettség, az igény és a figyelem, ezért videósként sokan kétsébeesetten próbálnak egyre merészebb tartalmakkal, clickbait címekkel kijönni, hogy a megmaradó nézői bázist magukhoz irányítsák. A YouTube-ra már öt évvel ezelőtt is azt mondták, hogy lassan befellegzik neki, elkezd stagnálni a közönség létszáma. Én úgy látom, hogy a platform fejlődése még mindig nem állt meg, csak a dinamikája más. A televíziót is sokan eltemették már, de látjuk, hogy még mindig a társadalmunk túlnyomó többsége használja. Szerintem változni az fog, hogy a különböző korosztályok elköteleződnek a saját platformjuk felé. Már most látszik, hogy a fiatalabbak sokkal jobban kedvelik a TikTok rövid, velős videós tartalmait, számukra befogadhatóbb ez. A tartalmak minősége azonban itt erőteljesen megkérdőjelezhető. De kétségtelen, hogy őrületes emberi tömegeket tud megmozgatni.
Én hiszek abban, hogy a YouTube, mint szabad, tartalomgyártási felület, életben tud maradni. Ha valaki jó tartalmat gyárt, konzekvens és kapcsolatba lép a közönségével, ápolja is azt, akkor akár még most sem késő elkezdeni. A koronavírus okozta helyzetben most több időnk lehet arra, hogy gondolkozzunk erről. Én is szerettem volna beépíteni új típusú tartalmakat beépíteni a csatornámba, szakembereket bevonni, külső helyszíneken forgatni, de sajnos a járvány ezeket keresztülhúzta.
Hol látod magad 10 év múlva?
Nagyon bízom benne, hogy addigra még nagyobb lesz a csatornám követői bázisa, mellette pedig offline tréningeket tudok majd tartani. Ez a nagy álmom, ezt akartam márciusban elkezdeni. Egyelőre online előadásokat tartok, amire szerencsére mutatkozik érdeklődés, de jobban örülnék, ha élő közönséggel tudnánk együtt gondolkodni különböző témákról. 10 év múlva remélhetőleg szerte az országban tartok majd workshopokat, mivel addigra már 40 éves leszek, akár taníthatok is majd más trénereket. Szeretném, ha addigra fel tudnám vértezni magam számos új tudással, képzésekkel és tanfolyamokkal szélesíteni a látókörömet. Bízom abban is, hogy 10 év múlva már lesz családom, gyerekeim, akiknek keresztül egy új aspektusból tanulhatom magam.
Hogyan lehet másfél év alatt kiépíteni közel 100 ezres követőbázist az Instagramon? A themacarongirl.travels tulajdonosát titkáról kérdeztük, a csinos marketingszakember és vállalkozó pedig őszintén vallott a közösségi médiában szerzett tapasztalatairól.
Leadfotó és fotók: Dóczi Attila
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
