Ezért veszélyes, ha túlságosan elkényelmesedsz

A mai világ elkényelmesíti az embereket: minden gépesített, hogy nekünk még csak mozdulnunk se kelljen. Az eltunyulás azonban a boldogtalanság előszobája - miért? Szakértőnk, Kováts Krisztina elmondja.

Hol akad el boldogságunk – a kényelmességünknél?

Törekszünk a kényelemre. Mindent megteszünk, hogy a legkevesebb munkával a legtöbbet hozzuk ki, minél pihentebben, minél kevesebb munkából tudjunk élni. Megvesszük a mosogatógépet, az automatikus redőnyt, mindenben a távirányítósat keressük, hogy ne kelljen felállni, „kényelmetlenkedni” - még véletlenül se kelljen megmozdulni! Olyan fákat ültetünk a kertbe, melyek nem hullatják leveleiket, elkerülve ezzel az őszi gereblyézést, avargyűjtést. Megcsináltatjuk az automatikus öntözőberendezést, ami még azt is érzékeli a páratartalomból, hogy mikor kell bekapcsolnia, kikapcsolnia - se a barométert, se az eget nem kell kémlelni.

Így nem is hallják gyerekeink az ébresztő jelzésként ható függönyelhúzást, maholnap már a robot teszi ki az asztalra nekik az ennivalót, nem kell takarítani, hisz a robotporszívó mindent elvégez, nincs munka a kertben, nem kell öntözni, nem kell csinálni semmit, kényelmesen élhetünk.

Nincs gondunk semmire – legalábbis ez a vágyunk, ebbe az irányba tartunk - s egyszer csak, talán már reggel fel sem kell kelni, hisz nem várnak bennünket a feladatok. Ám valami mégsem stimmel! Hol a hiba? Hol az elakadás? Mi a baj a kényelmes élettel? Miért nem érezzük magunkat jól, mikor már mozdulnunk sem kell? Egész nap ülhetnénk, feküdhetnénk - ami ha máskor talán még nem is, de nyaraláskor jelen van - s egy idő után már alig várjuk, hogy kezdődjenek újra a hétköznapok!

A boldogság középen van

Az élet mozgás. Ahol nincs mozgás, ott nincs élet. Ha mindent elvégeztetünk a gépekkel, de akár dúsgazdagként másokkal, ha megfosztjuk magunkat a feladatoktól, a feladok által teremtett jól elvégzett munka örömétől, boldogságától, gyümölcsétől - akkor ez a boldogság, ez a jó érzés, a „gyümölcs” elmarad. Igaz, nem fáradunk el, de pihentek sem leszünk! A földi élet kétpólusú, s e két végpont közötti mozgás, ha nincs a Jelenünkben – nincs életünk. A hiány adja meg az irányt, a vágyat a cselekvésre, a cselekvés az Életet, a mozdulatot, a mozdulat az elfáradást, a pihenés hiányát, vágyát - s hullámozhat lágyan, boldogságban életünk.

Törekedjünk a nagy hiányra, nagy vágyakra, hogy nagy boldogságra leljünk? A boldogság középen van. Nagy hullámzásban ritkán megyünk át a kettő közötti középvonalon, ahol valójában az a boldogság lakozik, amire úgy vágyunk - ezért nem lehet nagyobb a boldogságunk. Szélsőségeket megélve nem érezhetjük azt a csendes kiegyensúlyozottságot, mint mikor hagyjuk lágyan hullámozni életünket, ahogy ki- és belélegzünk, mely az élet alapja.

Lapozz, a cikk folytatódik a következő oldalon!

Fotó: 123rf.com