A világ 5 legnépszerűbb teafajtája

Rooibos
Mélyen, Dél-Afrikában terem a vörös fokföldirekettye, melynek hajtásaiból készül a rooibos tea. Az első írásos feljegyzés 1772-ből származik, amikor is Carl Humberg botanikus rátalált erre a csodálatos főzetre. A rooibos tea közelebb áll a gyógynövény teákhoz, mint a hagyományos értelemben vett teákhoz és két fő típusa van. Az egyik az ismertebb vörös rooibos, a másik a zöld rooibos. A fő különbség közöttük a hőkezelés. A rooibos tea termesztéséről, feldolgozásáról azt mindenképpen érdemes tudni, hogy a vörös fokföldirekettye ültetvényeket nem vegyszerezik, és a feldolgozás minden fázisa természetes módszerekkel történik. Ebben a folyamatban a tea még zöld színű állapotban van. Ha itt megáll a feldolgozás, akkor kapjuk a zöld rooibos teát. Azonban ha azt összehantolva, halmokba rakva fermentálják, akkor már a vörös rooibost kapjuk. A fermentáció során kapja meg jellegzetes pirosas-barnás színét.
A rooibos tea ásványi anyagokban igen gazdag, de cserzőanyag tartalma alacsony. Továbbá antioxidáns tulajdonságánál fogva lassítja a szervezet öregedési folyamatait. A zöld rooibos teát kevesebben ismerik, pedig kétszer annyi antioxidánst tartalmaz, mint fermentált fajtája. De bármelyiket is választjuk, minden napszakban azt nyújtja amire az emberi szervezetnek szüksége van: reggel élénkítő, nappal szomjoltó, este pedig nyugtató hatása van. Pozitív tulajdonságai közé tartozik, hogy nem csak hagyományosan forró italként, hanem hidegen, jeges teaként is kiváló ízű és pozitív hatású.

Mate tea
A mate tea évszázadok óta kedvelt nemzeti ital Dél-Amerika déli részén. A gyógyteát egy évelő fa szárított leveleiből és szárdarabjaiból főzik. A Mate név a quicha indiánok „mati” szavából ered. Dél-Uruguay és Argentína észak-keleti részének tipikus szubtrópusi növénye, melynek melegre, magas páratartalomra és sok csapadékra van szüksége. A növény október és december között virágzik. A gyümölcse leginkább a borséhoz hasonlít. Legjelentősebb fajtái közül a három legfontosabb az angustifolia (vékony levelű), a longifolia (hosszú levelű) és a latifolia (széles levelű).