Keresztes Ildikó: Az embernek nem kell mindig boldognak lennie

"Addig szeretnék játszani, énekelni, amíg örömet érzek benne"

Hova, milyen helyekre szeretsz utazni?

Tengerimádó vagyok. Nagy vízimádó vagyok, de imádom a hegyeket is. Azt vettem észre magamon, ha itthon vagyok, ugyanúgy jár az agyam, elérhető vagyok telefonon. Ezen csak az utazás segít.

Mit jelent számodra a boldogság? Mitől érzed boldognak magad?

A minap olvastam egy cikket a hosszú kapcsolatok titkáról, a legtöbb ember azért válik el, mert nem reális alapokra helyezi a kapcsolatot, hanem általuk elképzelt alapokra, és hát, ezt pont fordítva kéne. A boldogságot is valahogy így látom; nem tudom, kinek mit jelent. De például azt sem, kinek mit jelent a szerelem. Sok ember azt gondolja, a szerelem az a szeretet, vagy csak egy vágy, vagy valami múlékony. A boldogságról sem hiszem, hogy az embernek napi 24 órából 24-ben boldognak kell lennie. Pont az a jó, hogy hullámzik. Ha az ember mindig boldog lenne, akkor megszokná, és már nem tudná mi az ennél jobb. Magunkat kell nevelni arra, hogy nem kell félni egyedül lenni, mert akkor gazdagodsz a legjobban lelkileg. A normális ember mindig tanulni akar, fejlődni akar.

Hogyan készülsz fel egy nehéz helyzetre, nehéz döntésre? Mi az, ami segítségedre van? Kitől kérsz tanácsokat?

Nem vagyok egy könnyen döntő valaki semmiben sem. Elég magas szociális érzékenységem van. Elsősorban saját magamban futtatom át a kérdést ezer szűrőn. Vannak olyan barátaim és a családom, akikkel megbeszélem. Nem mindegy, hogy szakmai, magánéleti vagy más jellegű problémáról van-e szó.

Fontos szerinted, hogy egy sikeres ember el tudja viselni a negatív kritikát? Hogyan lehet fejleszteni ezt a képességet?

Nyilván tudni kell. Ha valaki a showbizniszben dolgozik, kint van a kirakatban, sokkal jobban fogják véleményezni. Nem könnyű elsőre. Meg kell szokni. Még nekem sem volt könnyű, holott én nem úgy csöppentem ebbe bele, mint ma egy tehetségkutatós fiatal. Döbbenet, én szemtanúja voltam, hiszen az X-Faktorban három évig mentoráltam gyerekeket. Jöttek a semmiből, csak hogy megmutassák a tehetségüket és valaki elbírálja, hogy ezt most nekik érdemes-e folytatni vagy sem. És olyan gonoszsággal, olyan zsigeri rosszindulattal találkoztak ilyen fórumokon, ahol emberek véleményezhetnek, hogy én csodálom, hogy némelyik nem vágta fel az ereit. Egy mondatból ki lehet olvasni, hogy az puszta rosszindulat vagy szakmai kritika. Sajnos a hozzászólások több mint 90%-a rosszindulat, irigység, ugyanis a saját életük sikertelenségét a te sikeredben látják. Vagyis te vagy a bűnös azért, amiért neki olyan az élete, amilyen. Nekem is meg kellett szoknom, okozott ez nekem néhány rossz napot vagy akár hetet is. Most már számomra ezek a dolgok nem léteznek. Annál sokkal értékesebb az én időm, minthogy ezzel foglalkozzam.

Mivel és hogyan telik egy olyan napod, amelynek a végén, este, lefekvéskor úgy érzed, ez egy sikeres nap volt?

Nem szoktam elgondolkodni ezen, ez rapszodikus nálam. Évente párszor csinálok valamilyen lelki leltárt, nincsenek fogadalmaim sem. Néha kifolyok a saját magam kezéből és azt nem annyira szeretem. Nagyon hálás vagyok, ha egy jó napom telik el, ezért szoktam imádkozni.

Hogyan képzeled el önmagadat és a pályádat 10-20, vagy akár 30 év múlva?

Nem tudom, milyen ember leszek tíz, húsz vagy harminc év múlva. Remélem, egészséges leszek, mert „a többit megteszem, vagy nem”, ahogy szokták mondani. Remélem, hogy bírni fogja a szervezetem ezt a tempót, de az sem baj, ha kicsivel kevésbé leszek sebes. Addig szeretnék játszani, énekelni, amíg örömet érzek benne, illetve azt érzem, hogy valami értékeset csinálok. Mert bízom az ítélőképességemben, hogy addig az emberek is fogják szeretni. Nem hiszem, hogy abban a tévhitben vagyok, amikor az ember már mást képzel magáról, mint ami valójában. Emiatt sokszor nevetségessé tud válni valaki. Mindig mondom a barátaimnak, ha kezd gáz lenni, szóljatok. Szeretném ezt csinálni, amíg lehet. Ha majd egyszer úgy érzem, hogy én ebből szeretnék kiszállni, akkor szeretnék egy tengerparti szigeten sok állattal körülvéve, a szintén idősödő családommal, barátaimmal körülvéve pusztán élni. Jókat enni-inni. Amikor pedig el kell menni, méltósággal lehessen elmenni. Ne fájjon se nekem, se másnak.

Ezt is ajánljuk:

Rubint Réka nem tudja, miért éri annyi támadás őt és családját, de a nehézségek ellenére sem adta fel soha, hogy megvalósítsa álmait. Még 40 éves sincs, de már hihetetlen eredményeket tudhat maga mögött. Olvasd el, őt mi hajtja a siker felé!

Fotó; Leadfotó: Femcafe/Debreczeni Zita