Rubint Réka: Akkor vagyok boldog, ha segíthetek másoknak
Rubint Réka egyszerű vidéki lányként került fel Budapestre, ahol nemcsak a szakmai álmait valósította meg, de a nagy szerelmet is megtalálta. Közben pedig megtanulta, hogy az életben semmit nem adnak ingyen, a sikerekért és a boldogságért nagyon sokat kell dolgozni, küzdeni.
"A gyerekeink úgy fognak viselkedni, ahogy tőlünk látják"
Még negyven éves se vagy, de már bámulatos karrier van mögötted, és ahogy ismerlek még rengeteg megvalósítandó ötlet, terv lebeg a szemed előtt. Állandóan gondolkodsz? Dolgozol?
Az elmúlt 15 évben nagyon sok mindent sikerült véghezvinnem. Rengeteg visszajelzést kapok, hogy jó úton járok, és ez fontos nekem. Persze Norbi rengeteget segített nekem, támogatott, főleg az első időszakban. Ma már egyedül is képes vagyok elboldogulni, de sokat jelent, hogy vele minden fontos döntést megbeszélhetek.
Amikor megismerkedtél Norbival ő már befutott fitneszedző, életmód-tanácsadó volt. Megtehetted volna, hogy hátradőlsz, tartasz egy-két órát, neveled a gyerekeidet és élvezed az életed.
Megtehettem volna, tudom, ahogy azt is, hogy Norbi soha nem vetette volna mindezt a szememre. Ő egy régi vágású pasi, aki büszke lett volna arra, hogy képes mindent előteremteni a családjának, és a feleségének nem kell dolgoznia. Én azonban nem tudok otthon ülni. Az én életemben is a legfontosabb a család, a gyerekek, de imádom a munkámat. Sőt, nem is munkaként tekintek rá, hanem szerelemként, hobbiként.
Egyszerű vidéki lányként kerültél fel a főiskolára, majd Norbi mellett egy csapásra bekerültél az üzleti életbe. Kitől tanultál a legtöbbet?
Természetesen elsősorban Norbitól. Tőle tanultam meg, hogyan lehet talpon maradni a média világában. Amikor megismerkedtünk, Norbi már a nyilvánosság előtt élt. A saját bőrén tanulta meg, hogyan kell a negatív és a pozitív visszajelzéseket kezelni. Szerintem a szakmai karrierem szempontjából ez volt a legnehezebb. A párom mellett a légzésterapeutám segített sokat. Rávezetett arra, hogy merjem a saját életemet élni. Ha a magam útját járom, és megyek előre a célom felé, akkor a negatív megjegyzések érdektelenné válnak, és szappanbuborékként kipukkadnak. Hosszú folyamat volt, de ma már elmondhatom, hogy sikerült felülkerekednem ezeken.
Valóban nem lehetett könnyű feldolgozni a támadásokat. Nem tudom miért, de az embereket eléggé megosztjátok.
Fogalmam sincs róla, miért szúrjuk az emberek szemét. Irigység? Féltékenység? Ha tudnák, mennyi munkánk van ebben, talán már nem is vágynának a mi életünkre. Az első időszakban nagyon sokat szenvedtem emiatt. Képzeld el, hogy az egyszerű, a média világától távol álló családból származó jászberényi lány feljön Budapestre, és egyszer csak azt tapasztalja, hogy minden lépését árgus szemekkel figyelik, támadják, kritizálják. Nagyon sokat szenvedtem, egyszerűen nem értettem, kit bántottam, miért kapom ezt? Soha nem akartam senkinek ártani. Akkor vagyok boldog, ha segíthetek másoknak.
Mi lendített át a holtpontokon?
Ahogy már mondtam a párom és a légzésterapeutám segített sokat. Meg persze azért rengeteg pozitív visszajelzést is kapok. Sokan állítanak meg az utcán, vagy írnak a közösségi oldalamra, és a tanácsomat kérik. Rengetegen hálálkodnak azért, hogy elindítottam őket az életmódváltás útján, hogy nekem köszönhetően sikerült lefogyniuk, egészségesebbek lettek, jobb lett a közérzetük, vagy mondjuk összejöttek álmaik pasijával, mert nem csak lefogytak, hanem az önbizalmuk is nőtt.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
