A kis korkülönbség vagy inkább a nagy az ideális a testvérek között?

Sokan már a terhesség végén eljátszanak a gondolattal, vajon mikor jöjjön a kistesó? Egy-másfél év múlva szülessen meg, vagy inkább jobb még várni pár évet vele? Fontos egyáltalán előre meghatározni, mennyi legyen a korkülönbség a gyerekek között – és ha már itt tartunk: létezik ideális időzítés két testvér születése között? Most ennek jártunk utána.

Két testvér közötti korkülönbség rengeteg dologtól függhet

Mondhatnánk, hogy nincs ideális korkülönbség két gyerek között – de az igazság az, hogy nagyon is van. Csak épp mindenkinél más és más. Ez a kérdés pedig legalább annyira érzelmi, mint praktikus: vannak, akik rögtön belevágnak a baba projektbe, és alig várják, hogy jöjjön a kistesó, mert hisznek abban, hogy a pici korkülönbség szorosabb testvéri kapcsolatot eredményez. Mások azonban inkább kivárnak, ami mögött lehet anyagi megfontolás, a szülők életkora, karrier kérdések, vagy egyszerűen az, hogy szeretnék kihasználni az első gyerekkel töltött éveket. Szakértők kis korkülönbségnek általában 1-2 évet szoktak nevezni, míg a nagy korkülönbség 4 évnél kezdődik. És persze mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, szépségei vagy éppen nehézségei.

Annyit viszont már az elején hasznos leszögezni, hogy tökéletes időpont szinte sosem lesz a testvér érkezésére – ahogy magára a gyermekvállalásra sem, hiszen nagyon ritka az, hogy minden tökéletes, és még a csillagok állása is olyan, amilyen a nagykönyvben meg van írva. Mert valami mindig közbeszól, akár anyagi kérdések, akár a fáradtság, de jöhet bármilyen váratlan helyzet, a lakhatás témaköre, az egészségügyi állapot, vagy csak egyszerűen az élet és a sors keze.

A kis korkülönbségnek számos előnye van – de hátránya is lehet

Az, ha 1-2 év eltérés van két gyerek között, számos előnnyel kecsegtethet, például azzal, hogy erősebb kapcsolat alakulhat ki a gyerekek között. Gondoljunk csak bele, azok a testvérpárok, ahol maximum 2 év a különbség életkorban, könnyebben egymásra találhatnak, jobban megértik a másikat, így a mindennapi tevékenységek, a napi rutin és természetesen a közös játék is sokkal görülékenyebben mehet. Olyannyira, hogy akár a legjobb barátokká is válhatnak. Mivel hasonló életszakaszban vannak, többnyire ugyanazok a dolgok érdekelhetik őket, habár természetesen minden gyerek más, ezért nyilvánvalóan egy kétéves egész nap nem ugyanazzal fogja lefoglalni magát, mint a négyéves testvére, de nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy hasonló a két gyerek érdeklődési köre, ha kicsi a korkülönbség köztük.

Aztán még itt van a könnyebb logisztika is, ami a kicsi korkülönbség mellett szól. A korban egymáshoz közelebb álló testvéreket egyszerűbb egy oviba vagy iskolába vinni, így mindez szülőként hatalmas terhet levehet az ember válláról. És ne felejtsük talán a legjobb részt, hogy így gyakorlatilag rövidebb idő alatt „letudja” az ember a babázós-pelenkázós-éjszakázós korszakot – minden negatív velejárójával. Persze sokan imádják azt a részét a gyereknevelésnek, amikor a kicsik még újszülöttek, és tényleg egész nap lehet (és kell is) róluk gondoskodni, de azért valljuk be, az első egy-két évben azért megvannak ennek a korszaknak is a maga árnyoldalai pl. a fogzás, a hasfájós időszak, az állandó éjszakázások, az új és ismeretlen betegségek, és még holnapig sorolhatnánk.

A kis korkülönbségnek azonban olykor meglehetnek a maga hátrányai is, ami jelen esetben inkább a szülőket terhelheti meg, mintsem a gyerekeket. Az első pár év extra fárasztó lehet a szülőknek, hiszen két kisebb gyerek egyszerre egyet jelent a dupla pelusozással, a dupla éjszakázással, a kevés alvással és a még kevesebb énidővel, amire szülőként rettentő nagy szüksége van az embernek. Nem ritka ilyenkor, hogy az elején komoly testi-lelki kimerültség jelentkezik az ember lányán. Arról nem is beszélve, hogy kisebb korkülönbség esetén kevesebb idő jut a gyerekekre egyenként, hiszen sokkal nehezebb „kizárólagos” minőségi és mennyiségi időt adni nekik, ez pedig tökéletesen megágyazhat a későbbi testvérféltékenységnek. Nem utolsósorban ott vannak a párkapcsolati kihívások is, amelyek könnyen nyomot hagyhatnak egy házasságon. Éppen ezért fontos, hogy tudatosan figyeljünk önmagunkra és a társunkra is – hogy a házasság ne csak fennmaradjon, hanem valóban működjön és élő maradjon minden szempontból.

Mi a helyzet a nagy korkülönbséggel?

Szakértők szerint nagy korkülönbségről akkor beszélünk, amikor már 5 év (vagy annál több) is eltelik két gyermek születése között. Ennek az élethelyzetnek is megvannak a maga szépségei, például nagyon jó dolog, hogy a nagyobb gyerek már sokkal önállóbb a kicsi érkezésekor, így nem fordul hozzánk minden támogatásért és segítségért. Önállóan tud már enni, öltözni, WC-re menni, tud szólni, ha valamire szüksége van. Szülőként így jobban képes az ember a kicsi testvérre fókuszálni. Ha a nagy tesó igazi „segítővé” válik a picivel szemben, megnőhet az önbizalma, és a kicsiről való gondoskodás által a kettejük közötti kapcsolat szorosabbá válhat. Mivel a két gyerek eltérő életkorban van, a szülői figyelem jobban megoszlik, és nő a gyerekekkel külön töltött minőségi idő is.

De, mint mindennek, ennek is megvannak az árnyoldalai. Mert lehet, hogy külön-külön könnyebb és rugalmasabb a két gyerekkel foglalkozni, a közös programok már akadályba ütközhetnek a teljesen más érdeklődési körök miatt. Egy tizenévest nehezebben hoz lázba a játszótéren a homokvár építés, és egy kicsivel sem akkora „élmény” kirakni egy 500 db-os puzzlet. Mivel nagyobb a korkülönbség, a logisztika bonyolultabb lehet, hiszen szinte biztos, hogy az elején más intézményekbe kerülnek, ez pedig más baráti körrel és világgal is együtt járhat. Azt pedig ne felejtsük el, hogy szülőként egy pici gyereknél újra kezdődik a „babás rutin”, amiből a nővér vagy báty nevelése alatt már bőven kiesett az ember, tehát kezdheti az egészet elölről.

De akkor mi az ideális korkülönbség két gyerek között?

Nem célunk bárkit is kioktatni, vagy megmondani, pontosan hány év teljen el két gyermek születése között, de néhány tudományos meglátást és szakértői véleményt azért jó szem előtt tartani. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint például érdemes legalább 24 hónapot, azaz két év szünetet tartani két szülés között – egyrészt az édesanya regenerációja miatt, másrészt a baba egészsége szempontjából is. A 12-18 hónapon belül történő ismételt szülés ugyanis kutatások szerint megnövelheti a koraszülés, az alacsony születési testsúly és egyéb – szülés során fellépő komplikációk kockázatát.

Szakemberek szerint az ideális életkorkülönbség két gyermek között 27-32 hónap, ugyanis ebben az időszakban kisebb az esély a testvérféltékenységre, és a nagyobb gyerek is már jobban befogadóbbá válik, ezáltal könnyebb felkészíteni a kicsi testvér érkezésére. Az pedig, ha önállóbb csak hab a tortán, és megkönnyíti saját maga és a szülei mindennapjait is. Szakértők szerint tehát 2-3 év az ideális – ez az időszak ugyanis elegendő ara, hogy megfelelő átmenetet biztosítson mind a szülőknek, mint a nagyobb gyermeknek a kicsi érkezése előtt.

Akárhogy is, a felsorolt ajánlások nem szentírások és nincsenek kőbe vésve, tehát a testvér érkezéséről és az ideális korkülönbségről mindig az adott család dönt. Ha úgy érezzük, hogy már két év után itt az ideje a kistestvérnek, szívünk joga – ahogyan az is, ha inkább még néhány évnyi szünetet szeretnénk. A legfontosabb mindig ugyanaz: hogy felelősségteljes szülőként megteremtsük azt a szeretetteljes, biztonságos közeget, ahol gyermekeink kiegyensúlyozottan, boldogan fejlődhetnek.

Leadkép és fotó: 123rf