Pelus, bili, aztán wc-szűkítő? Honnan tudhatjuk, hogy a gyerek megérett a szobatisztaságra?

Mégis mikor kell elkezdeni a kicsiket szobatisztaságra nevelni, milyen jelekre figyeljünk oda fokozottan, és hogyan segíthetjük szemünk fényét a pelus elhagyásában? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ!

Az első jelek

Úgy érzed, elérkezett az ideje annak, hogy gyermeked belépjen a szobatiszta babák világába? Esetleg látod rajta, hogy nagyon érdeklődik a pisilés, a wc-zés és a bili iránt? Minden szülő életében eljön az a pont, amikor a gyermeke hirtelen elkezd érdeklődni a bili iránt, de az is előfordulhat, hogy még nem látszanak rajta a szobatisztaságra irányuló törekvések, ennek ellenére már érezzük, lassan benne van a korban, és hamarosan eljön a pelenka elhagyásának ideje. Nehéz megmondani, hogy ez az idő pontosan mikor érkezik el, hiszen minden gyerek más, ezért nagyon függ a dolog a kicsik fejlettségi és érettségi szintjétől. Egy kisgyerek általában 2-3 éves korára érik meg arra, hogy szobatisztává váljon, de vannak esetek, amikor már másfél évesen is bekövetkezik a dolog, és a másik végletre is számos precedens van, azaz, amikor 3 éves kor után látja a kisgyerek elérkezettnek az időt arra, hogy a pisilést visszatartva és szabályozva elhagyja a pelust, és a wc szűkítő vagy a bili felé vegye az irányt. Az is sokat számít, hogy kisfiúról vagy kislányról beszélünk-e, ugyanis a lányok általában előbb érnek meg minderre, miközben a kisfiúk híresek arról, hogy sokáig pelusban szaladgálnak otthon, vagy ráülnek ugyan a bilire, de semmit nem csinálnak, pusztán jól szórakoznak, míg csücsülnek rajta. Az éjszakai szobatisztaságot egy hormon szabályozza, ezért mindez 5-6 éves korra alakul ki teljesen, itt is fontos a sok türelem és a megértés.

Türelem rózsát terem

Egy gyerek szobatiszta, ha képes visszatartani a vizeletét és a székletét, és tudja tartani a záróizmait, tisztában van vele, mit is jelent ez az egész folyamat, megérti, hogy a nagyoknak már wc-re kell járnia, és el kell hagyniuk a pelenkát, és képes jelezni a szülőnek, ha a szükség hívja. A szobatisztaságnál az első és legfontosabb dolog, hogy mindig türelmesnek kell lenni a gyerekkel, és soha nem szabad ráerőltetni semmit. Azzal ugyanis csak rosszat teszünk vele, ha az első sikertelen kísérlet után máris felemeljük a hangunkat, ordibálunk vele vagy nemtetszésünket fejezzük ki. Ha nem vagyunk higgadtak, megértőek és türelmesek, a gyermek később feszélyezve és megalázva érezheti magát, és minden pisilésnél szégyenérzete lehet, mellyel még inkább messzebbre kerül az önálló bilizéstől. Ha bepisil és bekakil, ne szidjuk meg, inkább bátorítsuk, legyünk nagyon kedvesek és türelmesek. Mindig magyarázzuk el, hova kerül a „produktum”, miért fontos, hogy most már ne a pelusba pisiljen és a kakiljon, és biztosítsuk feltétlen szeretetünkről és támogatásunkról. Soha ne erőltessük a bilizést, tehát, ha ő még nem akar ráülni, ne kényszerítsük rá, és ne üljünk mellette órákat várva a végeredményre, biztatva, hogy csak a mi kedvünkért (vagy valamilyen jutalomért/játékért) végezze el a feladatát. Fontos, hogy megértse, ez az ő érdekeit szolgálja, és az élet természetes velejárója, aminek mostantól másként kell lennie, mint eddig, a pelusban.

Honnan vesszük észre, ha a gyerek hajlik a szobatisztaságra?

Könnyedén észre lehet venni, ha szemünk fénye már érdeklődik a pelus elhagyását illetően. Ilyenkor a kicsik szeretnek utánunk „leskelődni”, követni minket a wc-be, megnézni, mit csinálunk ilyenkor. Hagyjuk nekik, hogy odajöjjenek hozzánk, magyarázzuk el, mit csinálunk, mire való a vécépapír, mutassuk meg, hogyan kell lehúzni a toalettet. Segíthetjük őket nekik való, pisilést bemutató kis képes könyvekkel is, ahol megmutogathatjuk, a szereplők mit miután csinálnak, és hogyan készülnek a bilizésre és a pelus elhagyására. Feltehetően mindezek után már gyermekünk is szeretné a mutatványt utánunk csinálni, azaz leül a bilire vagy a szűkítőre. Ilyenkor tanulja meg, mi mit követ, hol kell majd a dolgát elvégeznie, és milyen eszközök szükségesek hozzá. Mindig elégítsük ki a kíváncsiságát, válaszoljunk minden kérdésére, nyáron pedig nyugodtan hagyjuk, hogy minden nélkül szaladgáljon otthon a kertben, hiszen ilyenkor a legkönnyebb a kicsiket szobatisztaságra szoktatni. Érdemes ekkor már bugyipelenkákat hordania a gyereknek, hogy könnyebben le lehessen róla venni (akár egyedül, ő is le tudja tolni), és ne legyen a tisztába tétel nagyon körülményes, mint mondjuk egy hagyományos tépőzáras pelenka esetén. A szobatisztaság első jeleihez tartozik az is, ha a kicsinek akár több óráig (2-4) is száraz marad a pelusa. Mindennek az előszele lehet, ha – bár még pelusba van a kicsi, de amikor érzi, hogy például kakilnia kell, elbújik valahova, esetleg magára csukja a fürdőszoba ajtót, bemászik a szekrénybe stb. Nagyon jó előjel az is, ha látjuk rajta, hogy frusztrálja, hogy van valami a pelusban, és mutatja vagy kéri, hogy cseréljük ki azt rajta.

Bili vagy wc szűkítő?

Az, hogy egy kisgyerek a pelenkát mire cseréli, teljes mértékben az adott picitől függ, de akárhogy is nézzük, végülis teljesen mindegy, melyiket preferálja, lényeg, hogy mi támogassuk a szobatisztaság folyamatában. A legtöbb gyerek általában a bilivel kezdi a dolgokat, hiszen ezt bárhova le lehet tenni, így akár a nappali közepén is elvégezheti a dolgát, de mindenkitől távol, a ház másik sarkába is le tudjuk rakni. Természetesen ideális esetben a bilinek a fürdőszobában a helye. Vannak olyan gyerekek, akik teljesen kihagyják a bilit, és rögtön a wc szűkítővel kezdik az egészet, egyszerűen azért, mert valamilyen okból szimpatikusabb nekik. Akármelyik termékről is van szó, együtt is kiválaszthatjuk a boltban, hogy minél jobban tudjon kötődni a kicsi hozzá, és magáénak érezze a folyamatot. A bilihez nem kell semmilyen egyéb kiegészítő, a wc-szűkítőhöz azonban érdemes egy zsámolyt, fellépőt vagy kis sámlit beszerezni, hogy arra ráállva tudjon a gyerek felülni a wc-re, amit még a földről közvetlenül nem ér el.

Akárhogy is, ne hasonlítgassuk sose gyermekünket a szomszédéhoz, a bölcsis társakhoz vagy a barátnőnk csemetéjéhez, hiszen minden kisgyerek egyéni tempóban fejlődik, és ez igaz a szobatisztaság folyamatára is. Megértő hozzáállással, kedves szavakkal és rengeteg türelemmel valószínűleg hamarosan el fogja hagyni a pelenkát, ha már benne van a korban vagy érezzük az arra való törekvéseit.

Fotók: 123rf.com