Tengerparti élet - Ilyen az, amikor nincs szél

Búvárkodunk?

Persze! Hozzá kell tenni, hogy különösebb megerőltetés nélkül képes vagyok fennmaradni a víz felszínén, főleg ha még sós is a víz, szóval ez maximum az lesz, hogy arccal lefelé leszek a víz alatt öt centire.

Ilyet se csináltam sose, megkapom az első utasítást: „Akkor most köpj bele a szemüvegbe és kend szét. Tudom, hogy ez fura, én is meglepődtem, amikor másoktól láttam, de nem párásodik annyira.” Ezen is túl vagyunk, csobbanunk és fej a vízbe. Elsőre kapkodom a levegőt, de tudatosan próbálom csillapítani a légzésem. Amúgy is nagyjából öt centire van a víz felszíne.

Alga, fűszerű valami, homok, tengerisün, jé egy hal. Akkora mint a kisujjam, de hal! A szigetnek ezen a felén szinte nincs is élővilág – mint megtudtuk –, északabbra oxigéndúsabb a víz, ott vannak nagyobb halak is, de erre attrakciónak számít. Valahányszor feljövök a víz fölé és újra lebukok, mindig kapkodom a levegőt, de koncentrálok, két pillanat alatt megnyugszom. Ettől függetlenül érdekes és látványos lent a világ – még ha állatkával nem is találkoztunk.

Földön jógázni? Ugyan!

Naplementében jógázom a házunk mellett. Ez is óriási élmény, de keverjük ezt meg némi vízi sporttal, úgy sokkal izgalmasabb.

Van a centerben SUP deszka, egy deszka, amin állva evezhetünk. Thaiföldön már próbáltuk, volt sok vízbeborulás is belőle, de mostanra már ügyesebbek lettünk (vagy csak a hullámok hiánya miatt stabilabban állunk), szóval ideje belevinni némi egyensúlygyakorlatot. Elsőre persze az egylábas mutatványt akartam, de ez olyan, minta azelőtt akarnék futni, minthogy sikerülne két lábon stabilan állni. Vízbeborulás. Próbáltam sima előrehajolást, na ez sikerült, hátra viszont már nehezebb.

Fekve biztos stabilabb vagyok, de az nem nagy kihívás, szóval nézzünk egy gyertyát. Vízbeborulás. Másnap persze újabb esélyt kap a dolog és sikerül 1 mp-re fél lábon állnom. Úgy érzem, mintha valami hihetetlen csúcsteljesítmény lenne, persze, hogy holnap is kap még egy esélyt.