Romlik a memóriám - komoly bajom lehet?

Az életkor előrehaladtával vagy az élethelyzetek változásával előfordulhat, hogy észrevehetően nem emlékszünk úgy dolgokra, mint azelőtt. Vannak, akik erre csak legyintenek, vannak azonban olyanok is, akik a probléma mögött komolyabb bajt sejtenek, és főképp, hogyha van/volt a családban Alzheimer kórban szenvedő rokon. Ilyenkor azonnal arra gondolnak, hogy ők is erre az útra léptek, azonban szerencsére sokszor nem ilyen súlyos a helyzet.

Sokszor magunkat stresszeljük

Először is le kell szögeznünk, hogy az emlékezet a figyelmi kapacitás függvénye. Ha éppen egy nehéz élethelyzetben vagyunk, akkor többnyire az aktuális problémán jár az eszünk, és kevesebb figyelem marad a külvilág ingereire. Ha pedig annyira problémás a helyzet, hogy komolyabb szorongással is meg kell küzdenünk, akkor szinte biztos, hogy ez befolyásolja a mentális képességeinket, köztük az emlékezetet is. Sajnos kialakulhat egy önmagát gerjesztő rossz kör. Azt hiszem, hogy romlik a memóriám, emiatt is elkezdek szorongani, elkezdek a memória hibákra figyelni, egyre több hibát érzékelek, ettől egyre jobban szorongok, és már formálódik is a diagnózis: komoly baj van az emlékezetemmel.

Azonban pusztán a terhelés növekedése is okozhat kapacitásbeli problémákat, és főképp, ha az életkorunk is előrehaladt - akkor a tempót már nem bírjuk úgy, lassul a reakcióidő, nem tudjuk úgy megosztani a figyelmünket, mint rég. Ez főképp azoknak okozhat gondot, akiknek fontos a teljesítmény, illetve a tempóját nem tudja hozzáigazítani az életkori lassuláshoz: a követelmények még a fiatalkoriak, de a test és az elme már nem olyan fiatal. Vigasztalásul azért megjegyezném, hogy a tapasztalatok azért sok mindenen átsegítik az idősebbeket is, ugyanis ezek által nem kell mindent elölről átgondolniuk, könnyebben kiszűrik a lényegeset a lényegtelenből, és több kidolgozott módszerük is van a megoldásra.

De mi a megoldás? Lapozz!

Fotó: pixabay.com