Gyűlölöm a felszínes, álszent, képmutató tökéletességre való törekvést

Én így szeretem magam.

Pauer Krisztina - Lélek Koffein blog írója, alapítója

Több év kemény önvizsgálat és önismeret után rájöttem: írni szeretnék. A kislányomnak. Nőknek. Magamnak. Beszélni szeretnék. Könnyedén. Sallangmentesen. Nem csak a felszínt kapargatva. Manírmentesen. Adni szeretnék. Segíteni szeretnék. Utat szeretnék mutatni. Értéket szeretnék teremteni. Humorral és öniróniával szeretném megosztani a gondolataimat.

Tökéletlenül tökéletes

Imádom, ahogy az emberek először a külsőm alapján ítélnek meg.
A kedvenc mondatom: "Hogy nézhetsz így ki anyaként?!"- nos...ez és ehhez hasonló mondatok nap mint nap kiesnek az emberek szájából... NŐK szájából.
Kedves, nem?! Pff!

Nem is értem...azért mert anya vagyok, el kellene hanyagolnom magamat?
Azért, mert anya vagyok, nem sminkelhetek?
Nem vehetek fel magassarkút?
Nem lehetek csinos?
Nem adhatok magamra?
Nem járhatok kozmetikushoz?
Blablabla...satöbbisatöbbi...

Nos...elárulok valamit!
Imádom, hogy anya vagyok, de -ahogy már ezt az előző posztomban írtam is- imádom, hogy nő vagyok!

Azért mert egyedülálló anya lettem nem állt meg az életem.
Sőőőt...most kezdett el beindulni igazán!

Idő kellett, hogy ezt fel is fogjam.
Idő kellett, hogy erre rájöjjek.

Mert igenis adok magamra.
Mert igenis időnként betolom a cukros, csokis finomságokat és a jobbnál-jobb magyaros ételt, (ugyanúgy sütök-főzök), de attól még minimum heti 3x van, hogy 4x eljárok edzeni (Képzeljétek el! A gyerekemmel együtt!)- Mert megoldom!
Igaz...van, hogyha nem jutunk le az edzőterembe, akkor hajnali 4.30-kor itthon felkelek, csak azért, hogy letoljam az egy órás edzést a szőnyegen, amíg a nyuszim alszik és csinálom! Mert akarom!

Mert igenis megbecsülöm saját magamat!
Mert igenis megdolgozok a magamra fordított pénzért.
Mert igenis, imádom, ha megbámulnak az utcán.
Mert igenis, igényem van saját magammal szemben.
Mert igenis szeretem, ha szép a bőröm.
Mert igenis szeretem, ha magassarkú van rajtam.
Mert igenis eljárok minden évben szűrővizsgálatokra!
Mert igenis eljárok minden évben fogászati kontrollra!
Mert igenis szeretem, ha a szellemem is rendben van!
Mert igenis tanulok.
Fejlesztem magam.
Mert igenis szeretem, ha nem csak a testem, de a lelkem is rendben van.
Ahhoz, hogy a lelkem rendben legyen, igenis kell egy erős/ szép test is.
Ez nem arról szól, hogy minél többet posztoljunk a közösségi médiában, hogy mennyire csudiszépek és tökéletesek vagyunk.

Legalábbis számomra nem.
Hanem arról, hogy szeretem magamat. Becsülöm magamat.
A testemet.
A lelkemet.
Ahogy vagyok.

Nem vagyok tökéletes.
Sőőőt...számtalan mennyiségű szépséghibám van...de elfogadom és igyekszem magamat rendben tartani.
Kívül. Belül.
Meg kellett tanulnom együtt élni a hibáimmal. Úgy fogadom most már el magamat, ahogy Isten teremtett.

(Jó...vannak napok, amikor megkérdezem tőle, hogy ugyan Uram, ezt nem lehetett volna egy kicsit jobban átdolgozni, megemelni/ feszesíteni/ átrakni/ átformálni stb...)

De mindegy is...ez van...és amim van, abból pedig ki akarom hozni a maximumot.
Amíg csak lehet.
Amíg egészséges vagyok mentálisan, s fizikailag is.
Addig hálával kell tartoznom a testemnek és a szellememnek.

Persze, most jöhetnek a kifogások, hogy ehhez sok idő, energia, lelkierő, akarat, pláne pénz kell...
Igen! Kell!
De leginkább tudod, mi kell hozzá?!
Tisztelet magad iránt.
Az, hogy igazán szeresd a templomodat, amiben élsz...

Hála Istennek nem vagyok ezzel egyedül...látom a csodás barátnőimen (anyákon-nem anyákon), látom a körülöttem lévő női családtagjaimon és egyre több nőtársamon, hogy erején felül dolgozik azért, hogy ép és egészséges maradjon a lelke és a teste.
Ez valami fantasztikus.

Szépség. Finomság. Szenvedély. Nőiesség. Odaadás. Kifinomultság. Stabilitás. Szexualitás.
Ezeket nevezem “szupererőnek”.
Azt gondolom, hogy csak akkor tudod ezeket a fent felsorolt erőket használni, ha van is melletted egy olyan FÉRFI, akinek az oldalán ezek a női energiák ki tudnak belőle robbanni...

Félreértés ne essék!

Ez nem arról szól, hogy én mindig talpig sminkben, filterrel a fejemen/ testemen élem az életemet!
A sz*rt...
Én is tudok macinaciban, csoffadt hajjal, smink nélkül, idegbeteg fejjel létezni...
Sőt!
Kell is néha!
Mert gyűlölöm ezt a felszínes, álszent, képmutató tökéletességre való törekvést, amit a közösség, a sima média és egyéb más fórum hány ki magából...

Egyszerűen ezzel csak azt szeretném írni nektek: hogy tisztelem a testemet.
A lelkemet.
Az életemet.
Mert lassan egy éve belevetettem magam a változás óceánjába és azt a sok sok mocskot -, amit eddig nem is vettem észre-az élet által hordozott kristálytiszta víz totálisan megtisztította.

Minden egyes nap -kisebb-nagyobb sikerrel- lerázom magamról a félelmet a gátlásokat, önmarcangolást és kisajtolom a nektárt az élet legboldogabb pillanataiból, magamból és teljesen, tiszta szívemből szeretem az életemet a benne élő emberekkel együtt.
Mert akik benne vannak -és maradtak- ŐK számítanak igazán, mert ők úgy szeretnek, ahogy vagyok.
AMILYEN VAGYOK!
Ilyen tökéletlenül tökéletesen...

További gondolataimat megtaláljátok a közösségi oldalamon is!
Várlak szeretettel!
Töltődj! Olvass! Inspirálódj!

Leadfoto és fotó : pixabay.com

Oldalak

Szólj hozzá Te is!