Mégis mit hisznek? - Sánta Laci blogbejegyzése

Ingatlan tortúra

​Azzal kezdtük, hogy a neten böngésztünk számunkra szimpatikus kerületekben, nekünk megfizethető áron lakást, házat. És itt kezdődött a tortúra. Én nem mondom, hogy minden ingatlanközvetítő és iroda ilyen, sőt, szívből remélem, hogy nem ez a tendencia, de nálam most borult ki a bili. 

Fölhívtam tegnap a Makkos ingatlaniroda számát. A hölgy aki (háromszori hívás után) felvette (nyilván ügyfél ült előtte, vagy valami fontos dolga volt), nagyon kedvesen azt mondta, hogy az általam megnevezett ingatlanról (ár, négyzetméter, azonosító szám után) fogalma sincs, de szól a kollégájának, aki “viszi” az ingatlant és ő negyed órán belül visszahív. Nemtom pontosan mihez mérik ott az időt, de a kutya se keresett azóta. Biztos nem fontos nekik potenciális vevőket találni, hisz ma Magyarországon boldog-boldogtalan 15-20 milliós ingatlanokat ad és vesz, annyian vannak, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Semmi gond. Ha neked nem fontos…

WTF?

Nemrég felhívtam egy nagyon tetszetős ingatlan melletti telefonszámot, egyébként a Duna House egyik értékesítőjét, Vámosiné Papp Krisztinát (ezen az oldalon láthatjátok a hölgy fényképét), hogy mondjon néhány mondatot a lakásról, illetve egyeztessünk időpontot, hogy mikor tudnánk megnézni. Szó se róla, nagyon kedves volt, azonnal vágta az adatok alapján, hogy melyik ingatlanjuk után érdeklődünk, és nagyon segítőkész volt egy adott pontig. Kábé két perc után az volt a kérdése, hogy kézpénzesek vagyunk-e. Én pedig mondtam, hogy igen, előbb eladjuk a mi kis lakásunkat, utána pedig. "Az az igazság, hogy nem szívesen mutatom meg önöknek így az ingatlant." - vágott közbe - "Mert nem akarom, hogy a lakás átjáróház legyen. Előbb adják el a lakást, és akkor esetleg utána megmutatom." - mondta. 

WTF??? Miafaaaa???

Vettem egy mély levegőt, és azt mondtam: Nem tudtam, hogy csak olyan embereknek eladó a lakás, akik a mellényzsebükből előhúzzák ezt az összeget ott helyben, de biztos vagyok abban, hogy hamarosan meg fogja találni azt az embert, aki az önök elvárásainak megfelelnek. Köszönöm szépen a lehetőséget, viszonthallásra. Persze nekem sem kell a szomszédba menni egy kis élces hangvételért, de ez öcsém, betette a kaput. Hogy gondolod? A neten lévő képek alapján fogom megvenni a házat? És azonnal átutalom a lóvét, és ha megérkezik, akkor talán a te, az ingatlaniroda és a vének tanácsa engedélyével megnézhetem a házat az utcáról? Nem is értem?! Most én vagyok hülye, vagy a tükör görbe? Jóhogymánem megmondod, hogy milyen ruhában és cipőben legyek mikor viszem az általad kiválasztott címletekben a zsét. AtyaIsten, de kibuktam!

Persze lehet, hogy csak én vagyok túl érzékeny és ennek is megvan a miértje. Elképzelhető, hogy maguk a tulajdonosok kötötték ki, hogy ne vigyenek oda csak úgy akárkit az ingatlanközvetítők, de most kérdem én: Eladó a lakás vagy sem?! Komolyan mindjárt lerágom a körmöm!

De ellenpélda is van. Ma találkoztunk Asztalos Attilával, aki szerintünk nagyon kedves és rendkívül szimpatikus ingatlanreferens. Igaz, hogy a telefonban végig kezitcsókolommal köszönt, akármennyire bizonygattam, hogy Sánta László vagyok, de ez biztosan az én hibám. Na jó, most már kicsit jobban vagyok. 

Szóval köszönöm, hogy "meghallgattatok", hogy kiönthettem a lelkem. Most, hogy kipanaszkodtam magam, sokkal jobb kedvű vagyok! :)

Ha tetszett a blogbejegyzés, akkor nyomj egy lájkot vagy oszd meg a cikket másokkal is!
Ezt is ajánljuk: Ruhapróba szelfikkel tűzdelve

​Fotó: Femcafe/CET