Miért nem kell megfelelned soha senkinek?

Az érem másik oldala

Kinyílt a szemed végre, búcsút intettél az elégedetlenkedőknek, és elindultál a saját boldogságod felé, mert rájöttél arra is, hogy helyetted ezt senki nem képes, és nem is fogja megtenni.

Igen, mert közben benned is elvárások munkáltak, te is azt vártad, hogy mások majd boldoggá tesznek téged. Megadják a megfelelő pozitív visszajelzéseket, amikért annyit dolgoztál saját vágyaidat félretéve – éééés, nem! Nem adják meg. Csak azt adják, ami a természetük szerint jön belőlük, függetlenül tőled. Ezen a ponton megdől az a kijelentés is, hogy „mindig azt kapod vissza, amit adsz”. Ez így, ebben a formában nem igaz. Ha ennek reményében adsz bárkinek bármit, csalódások sora vár rád. Súlyosabb esetben ott van az a játszma is, amelyben minél jobb vagy valakivel, annál több rúgást kapsz cserébe. Csak hogy ráeszmélj: magadat is szeretned, becsülnöd kell, és ezt nem engedheted meg senkinek.

Az ilyen helyzetekben a szívbéli elfogadás együtt jár azzal, hogy elkülönülsz az illetőtől, ha egészségesen működsz. Az elfogadás itt azt jelenti: neheztelés nélkül elfogadod őt a szívedben olyannak, amilyen, de közben a rád irányuló bántást nem fogadod el birka módon. Még az is benne van ebben, hogy kifejezed felé, hogy amit csinál, az neked rossz. Az elfogadás tehát elsősorban a szívünkben zajlik, és jogunk van azokkal együtt lenni, akikkel a szeretet akadálytalanul áramolhat a kapcsolatban. A prioritás a saját boldogságod, sosem előzheti ezt be senki és semmi.

Milyen lesz szabadon létezni? Olvasd el a következő oldalon!

Fotó: wishwomen.org.uk