Miért nem kell megfelelned soha senkinek?
Végül beáll az egyensúly
Tehát mindez világossá vált, és te is elengedted az elvárásaidat, hiszen semmire nem mentél velük. Ezzel csodálatos módon szabadon engedtél mindenkit, és saját magadat is. Először talán kissé sértődötten tetted ezt, hiszen még munkált benned a csalódottság, a fájdalom, de idővel egyre jobban átérezted a szabadság mámorát, és a szeretet elengedettségét. Lassan képes lettél mindenkitől elfogadni természetes reakcióját anélkül, hogy elvártad volna, mi legyen az. Természetesen a követelőzéssel (ami az elvárás durva kifejezési formája) is felhagytál, hiszen többé nincs szükséged senkitől semmire, mert minden éltető dolgot képes vagy megtalálni a magad számára az élet végtelen tárházában a lehető legbékésebb utakon.
Mi volna más ez a működés, mint maga a feltételek nélküli szeretet? Hiszen ezentúl bárkinek adsz valamit, vagy jót teszel vele, segítesz neki, azért nem vársz cserébe semmit. Úgymond, megengeded neki, hogy az legyen, aki. Csak a jó érzésért teszed, hogy adhass, hogy segíthess. Ugyanakkor magadat is szereted, becsülöd annyira, hogy nem teszed ki magad kártékony hatásoknak, illetve nem gyűjtögetsz rossz érzéseket a lelkedben. Odafigyelsz a jólétedre, hiszen már tudod, ez a te felelősséged egyedül, és senki másé. Ily módon mások boldogsága sem a te vállaidon nyugszik. Tehetsz érte, segítheted, hogy megtalálják, de a végső felelősség ebben sosem lehet a tiéd.
Az érem két oldala valójában mindig egy, nem létezik egyik a másik nélkül. Nem szerethetsz úgy másokat, ha magadat nem szereted, és nem szabadulhatsz az elvárásoktól, ha a magadéit is el nem engeded.
Jó lekattanást az emberek visszajelzéseiről, szabad létezésre fel!
A megfigyelés energiája, avagy a dolgok azzá válnak, amivé nézed őket
Most megtudhatod, miért ne nézz soha senkire és semmire rossz szemmel! Beleértve első helyen saját magadat. Részletek a cikkben!