"Az én közönségem szeret saját magán is nevetni" - Interjú Mogács Dániellel

Szerinted miért vannak kevesebben azok, akik magukon is tudnak nevetni?

A mai társadalom minden szempontból a kényelemre megy. Nincs annál kényelmesebb, mint hogy ülsz otthon a fotelben és röhögsz valami celeben aki még a nevét sem tudja kimondani. Jó érzés látni, hogy hülyébb, mint te. Ennél egy fokkal nehezebb, hogy elkezdjük magunkat hülyének látni és együtt tudjunk nevetni azokkal, akik rajtunk nevetnek, hogy seggre ültünk a jégen.

Hogyan áll össze egy előadásod?

Alapvetően magam írom az előadásokat és én rendezem meg. Vannak viszont közreműködők, akik nagy segítségemre vannak. Bizonyos poénok kibontásában Fráger Balázs segített és most először felkértem külső szemnek Veres András bábrendezőbarátomat (a Susugós Mackók Sanyáját), aki figyelt kívülről és ellátott tanácsokkal. A díszletet és a bábokat pedig Sárkány Katalin tervezte, aki a Susogós Mackók tervezője is volt.

Inkább színházi produkciónak, vagy stand-upnak tartod a Mogács meséket?

Gyakorlatilag ötvözi az előadás a két műfajt. A szöveg jó részét magam adom elő, de használok kellékeket, díszletet, bábokat, sőt van még egy másik szereplő is: a mindenki által kedvelt Zsöci visszatér. Ugyanakkor az előadás megőrizte improvizatív jellegét, olyannyira, hogy az előadás végén a közönség segítségével rögtönzök egy mesét, de nem kell félni, ezen az esten senkit nem hívok ki a színpadra szerepelni.