Két férfi, több este - Duplainterjú Felméri Péterrel és Valtner Miklóssal

Felméri Péter a Magyarország, szereplek! zsűritagja, míg Valtner Miklós egyik döntőse volt. A stand-up szeretetén kívül kevés dolog köti össze őket. Felméri a Tabuk nélkülben például december 30-án is színre lép, míg a Hétköznapi szuperhősökben Hajnóczy Somával január végéig kétszer is bizonyít. Valtner Miklós december végén Beliczaival és Badárral áll színpadra, januárban pedig vendégként a Four Starsban Kiss, Beliczai, Csenki és Mogács csapatában tapsolhatnak neki. Tehát tényleg semmi közös nincs bennük, talán csak annyi, hogy mindkettőjüket hasonló dolgokról faggattuk ebben az interjúban.

Honnan datálódik a színpad iránti vonzalmatok?

Felméri Péter: 2005-ben jelentkeztem az Erdélyi Humorfesztiválra, amit a Szomszédnéni Produkciós Iroda hozott létre, majd utána elszórtan kaptam lehetőséget itt-ott fellépni, hogy aztán 2007-ben összekapjam magam és jelentkezzek a Dumaszínház tehetségkutatójába.

Valtner Miklós: Gyerekkoromban édesapám elküldött egy táborba, ahol a gyerekeket zsonglőrködni tanítottak, mert úgy gondolta, hogy az megfelelő közeg lehet számomra. Kezdetben inkább csak az izgatott, hogy olyan dolgokat tudjak, amiket mások nem, de aztán egyre többet fejlődtem és megszerettem a szereplést, és bár kezdetben féltem a színpadtól, idővel otthonosan mozogtam rajta; végül pedig zsonglőr lettem. Már a középiskola elejétől fogva tudtam, hogy igazából ezt szeretném csinálni, de mindig volt mellette valami mellékállásom, amiből meg tudtam élni. Tanítottam egy iskolában és pultoztam is, de végig ez volt a fő csapásirány.

Miklós, Honnan jött az ötlet, hogy egy másik műfajban, a stand-upban is kipróbáld magad?

V.M.: Azt vettem észre, hogy mennek az artistaműsoraink körbe-körbe az országban, és egyre nagyobb hangsúly került a mutatványon túl a közönséggel való szóbeli kapcsolatteremtésre. Ezektől a kezdeti próbálkozásoktól szinte egyenes út vezetett a Magyarország, szereplek! című műsorba. Korábban is voltak kisebb próbálkozásaim, de az igazi mély víz a tehetségkutató volt.

Mit szólt a környezetetek a pályamódosításhoz? Próbált valaki lebeszélni titeket?

F.P.: Haverokkal mentünk az utcán, amikor szembejött velünk a a Humorfesztivál plakátja. Ők kezdtek el győzködni, hogy próbáljam ki magam, én pedig nyitottnak mutatkoztam rá. Azóta nincs megállás. Senki sem próbált lebeszélni róla, de amúgy se vagyok könnyen lebeszélhető. Legfeljebb titokban csináltam volna. Azt persze ne kérdezd, hogy lehet ezt titokban csinálni...

V.M.: Tavaly májusban voltam először a Dumaszínház tehetségkutatóján, a Fiatal Félőrültek Fesztiválján, és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy mind a családom, mind a barátaim az első pillanattól kezdve támogattak. Ez egyébként a legtöbb dologban így van.

Milyen volt az első fellépésetek? Milyen visszajelzéseket kaptatok?

F.P.: Szerintem nem volt rossz, de a zsűri nagyon nem szerette. Nagy Bandó András volt a zsűri elnöke, és elég szigorúan nyilatkozott: akkor azt mondta, hogy szerinte nem kellene ezzel foglalkoznom, mindenkinek jobb lenne, ha informatikus maradnék. Én a pillanat hevében természetesen nem értettem egyet vele, és ezt meg is mondtam neki a színpadon. Ez nagyon tetszett a közönségnek. Ebből kerekedett egy kis adok-kapok, ami aztán jobb lett, mint az előtte hetekig írt poénpetárdáim. Ettől függetlenül nem nyertem semmilyen díjat, de ez a kudarc hajtott, űzött, hogy végül 2006-ban elhódítsam a címet.

V.M.: Abszolút pozitív visszajelzéseket kaptam, bár utólag, a mostani tapasztalataimmal felvértezve nem teljesen értem, mit szerettek rajtam, de nagyon jól esett, hogy ennyire biztattak.

Miklós, milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy kezdő stand-uposnak?

V.M.: Talán a legnehezebb azt elfogadni, hogy nem minden vicces, amit én annak gondolok. Nehéz megélni, hogy valami, amit jónak tartok, nem működik, de ettől függetlenül tovább kell menni a műsorban. A színpadra kiállni már nem jelent gondot, de a műsor tesztelése mindig tartogat kihívásokat. Fontos az is, hogy a megfelelő módon szerkessze az ember a mondanivalóját. Volt, hogy elmondtam egy poént, és egyáltalán nem működött az adott pillanatban, de mikor egy másik alkalommal máshova tettem, rögtön jól fogadta a közönség. Szeretem rögtön élő egyenesben kipróbálni az új részeket. Gyakran csinálom azt, hogy a műsor bizonyos részeit átalakítom és figyelem, melyik poént hogyan fogadják a nézők, és ennek alapján döntöm el, hogy valami marad vagy megy.

Lapozz, az interjú a következő oldalon folytatódik!