Kitörlődött a fájdalom és a szenvedés - Így repült el 3 hónap!

„Azonnal adj enni!”

Szerencsére sosem volt gond Lölő evőkéjével, már az egyik ultrahangfelvételen is a nyelvét nyújtogatva nyelte a magzatvizet. Mindig az étkezéseim után kezdett a táncba, majd a következő fogásig elcsendesedett. Nincs ez másként most sem. Nagyjából az első néhány napban kiderült számunkra, hogy melyik az „éhes vagyok sírás”. A jeladás ezen formáját azóta tökélyre fejlesztette. Először legörbíti a száját, aztán jön egy mosoly, majd újra egy görbület, aztán sírásra nyílnak az ajkak: „Anya, ne szórakozz már velem, most már tényleg adj enni!”.

Miből lesz a cserebogár?

Volt egy elképzelésem Lölőkéről. A mindig mosolygós, nyugodt és érdeklődő babácskánk szerény, finom kis lélek, akinek eszébe sem jut majd levágni magát a földre a hiszti közepette. Ezt nagyjából a Halak csillagjegyére és a Rák aszcendensére alapozva állapítottam meg, aztán lassacskán kezdem másként gondolni. Nekem aztán ne mondja senki, hogy „jaj, hagyd már, hát még olyan pici”, amikor egyértelmű prüszkölésbe kezd apuci ölében, hogy ne üljön le, mert akkor nem olyan jó a kilátás. Nem hittük ugyanis, hogy a „jaj, hagyd már, hát még olyan pici” már elég egyértelműen a tudomásunkra hozza, mit szeretne. Az állásból leülésnél amúgy apuka gondosan ügyel arra, hogy ugyanazokat az izomcsoportokat mozgassa meg, hogy ne tűnjön fel Lölőnek a változás, de hiába, Lölőt nem lehet átejteni, szóval, állj csak vele, apuci! :)