Mikor mész már végre férjhez?

Jöttek a felnőttek fura kérdései

Éltem hát a munkából adódó izgalmakkal teli életem, aztán idővel egyre csak záporoztak a felnőttek értelmetlen kérdései: a „Mikor mész már férjhez?” a „Nem félsz, hogy kifutsz az időből?”, és a kedvencem, a „Képzeld, a lányomnak most érkezik a második babája, pedig veled egyidős…” Amúgy nem, nem tudtam, mikor megyek férjhez, és nem, nem féltem, hogy kifutok az időből, és azon kívül, hogy gratuláltam az ismerős második unokájának a születéséhez, nem volt semmi szingli parám. Ezt persze sok felnőtt nem értette, de amúgy sem kértem senkit arra, hogy értsen meg. Szóval, fifty-fifty.

Arról nem is beszélve, hogy harmincas éveimhez közeledve egyre kevésbé érdekelt az, hogy valakinek a felesége legyek. Ezektől a papírügyektől mindig is fáztam, meg amúgy is, két ember egymás iránti szeretetéhez és tiszteletéhez mi köze egy papírnak?!

Kellett a 23-hoz képest az a plusz tíz év, hogy benőjön a fejem lágya. És persze kellett az a fiú, akit a minap azzal ébresztettem hajnalban, hogy talán ma lesz a kislányunk születésnapja, mert olyan furcsán fáj a hasam, ahogy eddig sosem…

Ezt is ajánljuk:

Anyaság és karrier? A kettő nem zárja ki egymást! Klikk és olvasd el a szakértő tanácsait!

Fotó: barizsuzsi