Családunkból jelentjük: szakadunk a nevetéstől!
Lölő is vevő minden kacagásra
Szóval, tényleg sokat nevetünk. Magunkon, egymáson, egymással és a család legkisebbjével. Mert tényleg ő is vevő minden poénra. Sosem gondoltam volna, hogy egy 22 hónapos gyereknek is lehet már olyan humorérzéke, mint amilyen Lölőnek van. Egész kicsinek is olyan göndören tudott kacagni, most meg van, hogy csak egymásra nézünk és nevetünk, nevetünk hosszú percekig. Megjelenik a kis gödör az arcán, és indul a buli!
És milyen menők már azok a Lölő-dumák is! Most már mindent mond, és szépen kapcsolgatja is össze a szavakat. A minap például azt mondta nekem, „Jó, anya!”, és már volt „Anya, szeretlek!” is. A csecsemőből hirtelen lett nagylány már közli, hogy a két ruha közül melyiket szeretné felvenni, már együtt készítjük az ebédet, az itt-ott felbukkanó porcicák feltakarítása is az ő feladata. Ez nagy előrelépés, hiszen eddig az 1 mikromilliméternyi, szemmel alig látható koszgombolyagokat a kishölgy velünk szedette fel, most viszont ő szalad a morzsaporszívóért, aztán hozza nekem, hogy kapcsoljam be, és indul a takarítás. A kiürült pelenkászacskót a kukába dobja, egyedül húzza fel a nadrágját, a harisnyáját, a múltkor meg megigazította rajtam a sapkát. De azt álmomban sem gondoltam, hogy az én közel 2 éves kislányom, homlokig behúzott, rózsaszín nyuszisapkában majd az autós gyerekülésből int a gyalogosoknak, hogy átmehetnek a zebrán, meg köszöni meg az autósoknak, hogy beengedtek a sávba. És de! Lölő az autóban is abszolút jelen van. És vicces, sőt, azt is tudja, hogy vicces! :)
Nemrég még én voltam a legjobban kiakadva, hogy már novemberben tele minden üzlet karácsonyi holmikkal – az ünnepre oda a varázs! Most meg… November eleje óta, mint egy szorgos kis hangyácska, teszek-veszek, tervezgetek, ragasztok, hajtogatok – készülök a második, „gyerekes” karácsonyunkra.
Fotók: barizsuzsi
Oldalak
