Adventi naptár és koszorú anya kezéből

Nemrég még én voltam a legjobban kiakadva, hogy már novemberben tele minden üzlet karácsonyi holmikkal – az ünnepre oda a varázs! Most meg… November eleje óta, mint egy szorgos kis hangyácska, teszek-veszek, tervezgetek, ragasztok, hajtogatok – készülök a második, „gyerekes” karácsonyunkra.

Tavaly azért volt igazán különleges, mert a 2016-ban született kis családunk először ülte körül a fát együtt, idén viszont már azért lesz igazán varázslatos, mert a mi tavaly született kis családunk legfiatalabb tagjával már úgy igazán lehet készülni az ünnepre. Téli díszekbe öltöztettük a lakást: előkerültek a hósipkás manócskák, az ablakokat finoman csillogó hópelyhecskék díszítik, körülöttük pedig apró gömböcskékből álló fényfüzér fut. Egyszerre és együtt várjuk a Mikulást, az adventet és a karácsonyt: a mesék hóemberekről és a piros ruhás, nagyszakállú apócskáról szólnak, ünnepi muzsikára topognak az apró lábak a konyha közepén, és az ebédlőasztalhoz már a kis téli manók is odatelepednek.

Napról napra egyre izgatottabb vagyok. Most már tényleg minden szabadidőmet az ünnepvárásnak szentelem. Úgyhogy, ha eddig a Lölő-alvásidőt használtam „barkácsolásra”, akkor most mit mondjak!? Nem egy éjszakát ragasztottam és csomagoltam át… :)

Adventi koszorú egyszerűen

Először is készítettem egy adventi koszorút, amihez az egyik legfontosabb „hozzávaló” az a nagyon kedves virágboltos néni, aki a világ legszebb csokrait készítette el már nekem. Annyira kedvelem, hogy minden évben alig várom, hogy együtt válogassuk össze a karácsonyváró díszhez tartozó apróságokat. Idén valami igazán egyszerűt képzeltem el, úgyhogy az alaphoz is szalmakarikát választottam, amire a négy gyertya mellé csupán narancsszeleteket, apró dísz dinnyéket és fahéjat tűztem. Aztán elővettem egy tálcát, fenyőágacskákat fektettem rá, és erre került az idei koszorúnk.

Néhány nap múlva pedig meggyújtjuk az első gyertyát – jaj, de várom! :)