Miért sírjon nélkülem egy szobában, ha együtt, egy helyen sokkal boldogabbak vagyunk?

Lölővel szépen gyúrjuk, formáljuk egymást, és sokat tanulunk együtt. A szeparációs szorongásról, és persze, magunkról. Mert ez az az időszak, amely bizony egy anyának és egy egyre önállóbb kis apróléknak sem olyan egyszerű.

Én nem te vagyok?

Arról már meséltem neked, hogy Lölő egy picit felpörgette az életünket azzal, hogy hat hónaposan felállt.

És pont ez volt az a bizonyos fordulópont, amikor is a mi kis bogyóházi királykisasszonyunk érezni kezdte, hogy ő és én valójában nem egyek vagyunk, ő nem az én részem, én pedig nem vagyok az övé (persze, most csak a testünkről beszélek). :) Megérkeztünk annak a bizonyos szeparációs szorongásnak az első állomásához (mert lesz még). Lölőkém rájött ugyanis, hogy már egyedül is boldogul. A kapaszkodva lépegetéssel (amit egyébként nagyon élvez) oda totyog, ahova csak szeretne, a játékait úgy rakosgatja ki és be, le-fel, jobbra-balra, ahogyan kedve tartja, és úgy fedez fel mindent, ahogyan az neki tetszik. És itt a lényeg: ahogyan szeretne, ahogyan kedve tartja, és ahogyan az neki tetszik. Ehhez pedig nem kellek én.

Mindketten fejlődünk

Hazudnék, ha azt mondanám, nem nehéz ez az időszak. Az tiszta sor, hogy neki nem könnyű, de bevallom, az elején nekem is szívszaggatós volt. Mert olyan iszonyatosan tudott fájni, amikor kilépve a szobából sírni kezdett utánam. Pontosan tudod, hogy ez az életének, a fejlődésének egy igen fontos állomása, mégis ott van benned az, hogy miattad sír. És bizony, ez az én fejlődésemnek is egy lényeges állomása. A rutinos, tapasztalt anyák lehet, hogy most a hasukat fogják majd a nevetéstől, de elárulom, néha utáltam magam azért, mert ott kellett hagynom pár percre. Igen, az első napok nekem marha nehezek voltak. A kis mosolygós, vidám babácskám azért lesz szomorú, mert én veszem a bátorságot ahhoz, hogy WC-re megyek, a konyhában készítek magamnak ebédet vagy bemegyek a szobába felvenni egy zoknit.

Most már túl vagyok, sőt, túl vagyunk ezen az óriásválságon. Szeparációs szorongás van, sírás továbbra is van, de szépen alakulunk, tanulunk, fejlődünk. Együtt.