Anya, miért nem alszol? Pont azért, mert anya vagyok

Így (nem) alszunk mi

Szerencsés esetben egyébként a kisded az éjszakai műszak után nappal többet pihen, de az örökké kíváncsi apróságoknak nappal sincs idejük arra, hogy alvásra pazarolják az idejüket. Na, és ekkor jönnek a praktikák: mit tehet a szülő, hogy aludjon (el) a gyermek… Mindent! :)

Merthogy nálunk egyébként van, hogy kb. kéthetente változnak a dolgok. A korábbi simogatva, dúdolva altatásról Lölő egyik este úgy gondolta, hogy ő már nagylány, inkább egyedül szeretne elszenderülni. Ilyenkor határozottan jelezte, hogy köszi, anya/apa, most már jobb, ha magamra hagytok, jó éjszakát! Ez úgy két hétig ment, amikor már a búcsúzkodásnál fészkelődni kezdett a kezünkben, jelezve, hogy most már tegyük le. És elaludt. Aztán egyik este „kikérte magának”, hogy letettük, ekkor kezdődött az „inkább soha ne tegyetek le”-időszak. Majd jött egy olyan, amikor apának már nem lehetett énekelnie, csak dúdolnia, mert a kisasszonyt zavarták a szavak. Aztán volt olyan, amikor minden alvási kísérlet nevetésbe fulladt. Ezek után jött a „dugjuk az ujjunkat anya orrlyukába, míg ő énekel”, majd „tegyük már a cumit is a fülébe” és „jé, olyan jó puha anya szemhéja, húzzunk rajta egyet”. Néhány nappal később „anya, én csak akkor alszom, ha sokat ringatsz, amikor meg leteszel, úgyis felállok a kiságyban és nem alszom”. Jó, akkor paskoljuk egy kicsit a fenekét is, de inkább mégse, most akkor ő vízszintesben szeretne elaludni vagy inkább függőlegesben, de „anya, ne tedd már ide a kezed”… És bizony előfordul olyan is, hogy egy altatás sokkal hosszabb ideig tart, mint maga az alvás.

Fáradt vagy, de boldog

Tudod, egyszer már írtam arról, hogy nekem harmincnégy év kellett ahhoz, hogy megtudjam, valójában mi is az a fáradtság. Már tudom azóta, hogy a kimerültségnek ezer árnyalata van. Van az, amikor csak szimplán fáradt vagy és aludnál. Van az, amikor annyira fáradt vagy, hogy már aludni sem tudsz és van az, amikor már hetek óta nem alszol, és gyakorlatilag már nem is érdekel, hogy aludnál. Ha szerencséd van, akkor ezek váltják egymást szép sorban. Ha mégsem, akkor mindig borzasztóan álmos leszel.

Egy valami azonban sosem változik: az, hogy akármennyire is kimerült vagy, egyszerűen nem tudsz nem boldog lenni, ha eszedbe jut a csemetéd. :)

Ezt is ajánljuk:

Nem tudod, mit főzz a csemetédnek? Kukkants be itt a mi babakonyhánkba!

Fotók: barizsuzsi