Hiába tiltakoznak az anyák, eljön az idő, amikor el kell szökniük

És anyuka megy…

Most valahogy összejöttek a dolgok, mindenki pont akkor ért rá, amikor nekem mennem kellett. Így jutottam el Adri barátnőmhöz masszázsra. Hú, de menőnek éreztem magam! Képzeld, már egy nappal előtte kikészítettem a ruháimat! És figyelj, de tényleg figyelj: annyira vártam, hogy még arra is gondot fordítottam, hogy a zoknit a kendőm színéhez válasszam. Amiket persze a masszázskor leveszek… Szóval, Adri barátnőm telepakolt lávakövekkel, kb. zokogtam a gyönyörűségtől. Mami könnyed, mami légies, mami felfrissült, mami hazamegy. Apa és gyermeke is boldog, hogy mami boldog. Meg azért is, mert eszük ágában sem volt unatkozni együtt: jöttek-mentek, játszottak, ja, és azért nem vették fel a telefont, mert nem hallották tánc közben. Igen-igen, telefonáltam. De csak a masszázs után, komolyan.

Aztán anyuci felbujtogat is. Egy másik anyucit, hogy szökjenek meg együtt. Anyucik megszöknek, kávéznak, hátradőlve üldögélnek. És persze a gyerekekről is beszélgetnek. Csodás pillanatok, tipikusan olyanok, amiért hálás az ember. Aztán egy boldog hazaröppenés, mert az olyan jó!

Aztán egy újabb csajos este egy szülinapossal, forró csokival (csakis diabetikussal) és egy vacsival, amiért egy lépést sem kell tennem, csak leolvasom az étlapról.

És képzeld, itt még nincs vége! Eljutottam a szívemnek oly kedves körmös nagymesteremhez, néhány nap múlva pedig a frizurámat is megigazította a világ legjobb fodrásza.

Anya szép, anya könnyed, anya kicserélve. De anya kiélte magát. És anya most egy ideig megint sehova sem akar menni Lölőkéje nélkül. Ez van. :)

Ezt is ajánljuk:

Miért nem eszik ez a gyerek? Íme, néhány kedvcsináló recept!

Fotók: barizsuzsi