2017 leglegleg családi pillanatai

Egy éve 2017 volt az új, most pedig éppen 2017 az ó. Pont annyira vagyok izgatott most is, mint egy éve, amikor az járt a fejemben, milyen csodákban lesz részünk a következő 12 hónapban. Vigyázat! Nyomokban ez a bejegyzés is tartalmaz szentimentális elemeket, de inkább nevetve búcsúzunk 2017-től.

Mintha csak tegnap lett volna, pedig éppen egy éve írtam arról az 50 dologról, amit 2016-nak köszönhetek. Eltelt egy újabb év, amelynek minden napja maga volt a csoda! Ennek a csodának a főszereplője pedig nem más, mint a mi kis családunk Lölőstől, apástól és anyástól.

Most is érzem, mit éreztem, amikor meggyújtottuk Lölő első szülinapi gyertyáját az első szülinapi tortáján. Pont annyira forrósodott fel most a szívem, mint azon a márciusi estén, amikor Lölő elindult felénk, épp az apukája születésnapján. Pont ugyanakkora könnyek szöknek most is a szemembe, ha arra a napra gondolok, amikor Lölő először kimondta, anya. Ez mind-mind 2017-ben történt. Ahogyan ez az első sebtapaszozás, az izgatott Mikulás-várás, az első külföldi nyaralás, az első babázás, az első nagy, babakonyhás sütés-főzések, az első szánkózás és már az igazi hisztik éve is.

És gyűjtögethetnék még ezer dolgot arról, mit is köszönök 2017-nek, ám annyi de annyi büszke és meghatódva könnyezős, vidám, boldog, könnycsorgósan nevetős pillanat volt, hogy azt sem tudom, hogy is, melyikkel is kellene kezdenem…

Úgyhogy nagymonológok helyett álljon itt néhány igen vidám, emlékezetes pillanat! Bőven volt okunk jó sokat nevetni! :)