Már épp lecsengőben van az Erőss Zsolt és társa eltűnése körül a hajcihő. Rengeteg hírt, véleményt, bejegyzést olvastam, néha azért kérdőn felcsúszott a szemöldököm.
Femcafe agymenő blog
A napokban ismét előkerült a média kedvenc vesszőparipái közül a Schobert házaspár. Igen, Réka és Norbi az a páros, akikről sosem lehet elég bőrt lehúzni, viszont minden újságot el lehet velük adni. Végletes érzelmeket váltanak ki az emberekből, hiszen vagy imádják, vagy gyűlölik őket. Ez pont alkalmas arra, hogy milliomodjára is címlapon hozzák a velük kapcsolatos igaz, vagy álhíreket.
A hétvégén ismét megnyitotta kapuit a Palace, ami a balatoni élet egy meghatározó helye volt már annak haldoklása előtt is, most pedig olyan csodát láttunk, hogy a csillámpor után kutattunk!
Reggel megszólalt egy régi dal a rádióban a következő szöveggel: "Adj egy percet nekem az életedből..." Rögtön vágtába kezdtek a gondolataim... Agymenés: szokás szerint :) :) :)
A tökéletes nő mítosza című írásom kapcsán nagyon sok visszajelzést kaptam a férfiaktól, akik tiszteletteljes őszinteséggel írtak nekem. Utólag is köszönöm! :) Most ehhez szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot.
Imádom, ahogyan milliónyi weboldal, újság, kép ontja ránk, hogy milyennek kell lennie egy nőnek. Sajnos, a képek tényleg fantasztikusak, a weboldalak néha egészen ötletesek, az újságok... Nos, azok maximum a havi katalógusnak jók, amik előre megszűrik a kínálatot. Azonban hol vagyunk ehhez mi, halandók? Egy átlagos nő nem jár 600.000 forintos kabátban és 300.000 forintos táskával. Ritkán visel 40.000 forintos frizurát és gyakran karikás a szeme...
Azt hiszem, ma népbetegség az önként vállalt magány. Szerintem nem él ember a Földön, de legalábbis kevés, aki ne találkozott volna élete során a tipikus esettel: a céltudatos egyénnel. Az a fajta, aki valóban tesz a boldogulásáért, becsülettel. A jelszavuk, tipizált eszméjük azonban fogcsikorgató: „Nincs időm semmire, először elérem a céljaim és aztán lesz majd kapcsolat.”
Valahogy mostanában egyre többen kérdezgetik, hogy tudok mindentől függetlenül menni és tenni a dolgom? Szinte záporoznak a kérdések, hogy jut az embereknek mosoly, ha esetleg éppen rossz dolgok történnek körülöttem? Persze elkezdtem csócsálni a kérdést, miközben a válaszom szinte üdítően egyszerű… Lenne, ha a kivitelezés könnyű lenne, ám nem reménytelen! ;)
