Igaz rád bármelyik? 5 jel, hogy túl sokat vársz el magadtól

Sokszor éppen azok a legszigorúbb kritikusaink, akik a legtöbbet akarják kihozni az életükből – mi magunk. De hol húzódik a határ az normális célratörés és a kimerítő önelvárás között?

Ez már nem szolgál téged

Az ambíció és a fejlődésre való törekvés alapvetően pozitív, sőt, sokszor kifejezetten inspiráló erő az életünkben – az, hogy szeretnénk jobbak lenni, kiteljesedni, előrelépni a munkánkban, a kapcsolatainkban vagy akár önmagunkkal szemben, természetes emberi igény. Mégis van egy finom, sokszor alig észrevehető határ, ahol ez a belső hajtóerő már nem épít, hanem lassan felemészt, a motiváció pedig ilyenkor fokozatosan átcsúszik egy állandó elégedetlenségbe, egy belső, szinte soha ki nem kapcsoló nyomásba, ahol semmi sem tűnik elég jónak, elég gyorsnak vagy elég tökéletesnek.

Ha gyakran kapod magad azon, hogy bármennyit teszel is, az érzés mégis az, hogy „lehetett volna jobban”, „többet kellett volna”, vagy „ez még nem az igazi”, könnyen lehet, hogy túlságosan magasra tetted a lécet – nem másokhoz, hanem saját magadhoz képest. Az önmagunkkal szembeni túlzott elvárások ugyanis sokszor nem látványosak, nem hangosak, inkább csendben, a mindennapok apró pillanataiban szivárognak be, észrevétlenül alakítva át a saját magunkhoz fűződő viszonyunkat. Ha kíváncsi vagy, melyik az az 5 gyanús jel, ami alapján biztos, hogy túl nagy szigorúságot állítasz fel magaddal szemben, akkor olvass tovább a galériában!

Soha nem tudsz igazán örülni az eredményeidnek Elérsz egy célt, kipipálsz egy feladatot, lezársz egy fontos időszakot – mégis hamar eltűnik az elégedettség érzése. A siker pillanata rövid, szinte illékony, mert a figyelmed máris a következő kihívásra vagy a „mi lehetett volna még jobb” gondolatára terelődik. Mintha egy láthatatlan belső kritikus folyamatosan továbbhajtana, és nem engedné, hogy megállj egy pillanatra, és valóban megéld azt, amit elértél.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: 123rf