Aggódnak a szülők: egyre gyakoribb a "JOMO" jelenség a fiatalok körében

Hogyan kezeljék a szülők a JOMO-t – elfogadni, vagy aggódni miatta?

A legfontosabb, hogy a szülők ne automatikusan negatív jelként értelmezzék, ha gyermekük kimarad valamiből. Ahelyett, hogy azonnal elszigetelődést, befordulást vagy társas problémákat feltételeznének, érdemes nyíltan beszélgetni arról, mit érez a fiatal, mi motiválja a döntéseit. A JOMO sok esetben a kontroll visszaszerzéséről szól – a fiatal felismeri, hogy nem kell mindig elérhetőnek lennie, nem kell minden trendet követnie, és nem kell részt vennie olyan programokon, amikhez nincs kedve. Ez pedig – megfelelő egyensúlyban – akár pozitív jel is lehet.

Ugyanakkor fontos különbséget tenni a tudatos lelassulás és az önkéntes elszigetelődés között. Ha a fiatal már hónapok óta kerüli a társaságot, lemond minden programot, bezárkózik és semmilyen közösségi tevékenységet nem folytat, akkor már nem a JOMO-ról, hanem egy mélyebb problémáról lehet szó – ilyenkor valóban szükség lehet odafigyelésre, támogatásra, akár szakember bevonására is.

A JOMO egészséges formában segíthet a fiatalnak megtalálni az egyensúlyt a társas kapcsolatok és a személyes tér között. A kulcs a párbeszéd: ha a szülő ítélkezés nélkül, nyitottan kérdez, és érdeklődik a gyermeke belső világa iránt, akkor a JOMO nem félelmetes jelenséggé, hanem a felnőtté válás egyik természetes lépésévé válhat. Nem a „kimaradás” a lényeg – hanem az, hogy a fiatal hogyan érzi magát benne.

Leadfotó: 123RF