Aggódnak a szülők: egyre gyakoribb a "JOMO" jelenség a fiatalok körében
Miközben sokan FOMO-val küzdenek, egyre több fiatal választja a teljesen ellentétes utat: ők boldogan maradnak ki mindenből – és ez sok szülőt megrémít.
A JOMO nem lustaság – új válasz a digitális túlterheltségre
Az utóbbi években a közösségi média és az állandó online jelenlét olyan mértékű nyomást helyezett a fiatalokra, hogy sokan már gyerekkoruktól kezdve szinte beleszülettek a „FOMO”, azaz a „fear of missing out”, vagyis a lemaradástól való félelem állapotába. Az iskolai, baráti és digitális közösségek által diktált folyamatos aktivitás, az „ott kell lennem”, „nem maradhatok ki semmiből” érzése rengeteg stresszt és szorongást eredményezett. Éppen ezért nem meglepő, hogy a mostani tizenévesek és huszonévesek egy része az ellenkező irányba mozdult: ők már nem akarnak részt venni mindenben – sőt, örömmel választják a kimaradást.
A „JOMO”, vagyis a „Joy of Missing Out” – magyarul: a kimaradás öröme – fogalma éppen ezt a szemléletváltást írja le. Aki JOMO-t él meg, az nem érzi kellemetlennek, ha nem vesz részt egy eseményen, nem csatlakozik a csoportos programokhoz, vagy éppen nem reagál azonnal az online tartalmakra. Ehelyett örömmel tölti az idejét egyedül, nyugodtan, az internetes ingeráradattól távol. Ez a jelenség azonban sok szülőt aggodalommal tölt el: attól tartanak, hogy gyermekeik elszigetelődnek, magányossá válnak, vagy éppen elszalasztanak fontos életeseményeket.
De vajon valóban van ok az aggodalomra? Vagy csupán egy egészséges reakcióról van szó, amely segít a fiataloknak újra megtalálni a saját ritmusukat a digitális világ forgatagában?
Oldalak
