„Olyan régóta félek ettől a betegségtől, hogy már hozzászoktam a gondolatához.”

Egészen korai emlékeim vannak arról, hogy a szüleim a rákról beszélgetnek. Még a neve is elborzasztott! Ugyan felnőtt koromra elhalványodott a nagy ollós, vérvörös rák képe a tudatomban, amint a nagynéném testében csattog, de az a sötét érzés megmaradt. Ma van a rákellenes világnap.

Nagymamám sokszor emlegette, hogy „A csípős jó a rákok ellen! Az orvos is megmondta a tévében.” Egy ideig még visszakérdeztünk, vajon a folyami vagy a tengerire gondolhatott-e az az orvos, aztán már csak magunkban derültünk a szabadfordításon. Tény, mama megfogadta a jótanácsot és most mondhatná nekünk égnek emelt ujjal: „Látjátok, fiaim, nem is a mellrákom vitte el!” – nem is. Persze az is igaz lehet, amit a kezelőorvosa mondott, hogy „idős ember, idős rák”.

A csoport bölcsessége

Egy általam vezetett szülőcsoportban váratlanul felmerült a daganatos betegségek témája, miután az egyik édesapa egy kötéssel érkezett. A kezdő körben elmondta pár mondatban, hogy leszedték egy anyajegyét és még várja a szövettant. Érzékenyen érintette a csoportot, ezért szabad folyást engedtem az aktualitást nyert témának. Az „itt és most” mindig előnyt élvez az előre tervezettel szemben. Megrendített, ahogy az egyik szülő teljes meggyőződéssel beszélt arról, hogy ő is rákos megbetegedésben fog meghalni, ahogy az öccse és a nagynénje. Ha egy családban régóta jelen van ez a betegség, akkor az egészséges családtagok felett is óhatatlanul kontúrosabbá válik Damoklész kardja. A családtagok képzethálójába észrevétlenül beépülhet ez a gondolat. A szülőcsoportot hallgatva bennem is felrémlett egy hasonló elgondolás, ami valahol egészen apró koromban gyökerezhetett és nőtt velem huszonéves koromig. Azóta nem is jutott eszembe. Mi változhatott bennem akkoriban, ami mellett elsorvadt a rossz ómen?

Szűrni, amit lehet

Mai napig a fülemben cseng az orvos családból származó barátnőm hangja, ahogy megdöbbenten visszakérdez: „De hát amit lehet szűrni, azt szűrjük, nem?”. Akkoriban még nem jártam rendszeresen mellszűrésre, méhnyakrák szűrésre is csak hébe-hóba, bőrgyógyászhoz pár évente, a többi „szűrhetőről” ne is beszéljünk. Látszik, hogy én nem orvos családban nőttem fel. Viszont egy olyan családban, ahol halmozottan fordult elő daganatos megbetegedés.

Megelőzés

A szülőcsoportban is elhangzott, hogy nem csupán a genetikai egyezés a meghatározó rákos betegségek kialakulásában, azaz a rokoni kapcsolatot ne kezeljük diagnózisként. Érdemes azonban ránézni a családi mintázatunkra (gondolkodásmódra, érzésekre, vágyakra, megküzdési stratégiákra stb.), ami szintén szerepet játszhat a betegség kialakulásában, mert ez az a faktor, amire a jelenben hatással lehetünk. Ennek felismerése továbbgördíthet a saját megéléseink, az önismeretünk fontossága és az egyéni felelősségvállalás lehetősége felé. Elmozdítva egy évtizedek alatt betokozódott képzettől – akár családi mintáktól ennek nyomán.

Leadfotó: 123rf.com