A magassarkút ma már a nőiesség szimbólumaként tartjuk számon, pedig eredetileg férfiak katonai fegyvere volt

Amikor ma a magas sarkú cipőre gondolunk, a legtöbb ember lelki szemei előtt kecses női sziluettek, vörös szőnyeges gálák vagy az elegáns irodai szettek jelennek meg. A tűsarok a nőiesség, a csábítás és a kifinomultság univerzális szimbólumává vált.

A magas sarok tartotta fent a katonákat a lóháton

Kevesen tudják azonban, hogy a lábbeli történetének első néhány évszázadában a nőknek semmi közük nem volt ehhez a viselethez. A magas sarkú cipőt eredetileg kőkemény, vértes katonák számára találták fel – és nem a hiúság, hanem a csatatéri hatékonyság jegyében.

A magas sarok története a 10. századi Perzsiába (a mai Irán területére) nyúlik vissza. A Perzsa Birodalom legendás volt lovas íjászairól, akik félelmetes pontossággal tudtak célba lőni száguldó ló hátáról.

A korabeli lovasok azonban komoly fizikai kihívással néztek szembe: amikor a nyeregben felemelkedtek, hogy kifeszítsék az íjat, a lábuk könnyen kicsúszott a kengyelből, ami az egyensúly elvesztéséhez és halálos eséshez vezethetett. A megoldás egy zseniálisan egyszerű cipőipari újítás volt: a csizma sarkának megemelése. Hogy hogyan? Kattints a galériánkra, és megtudhatod!

Leadfotó: 123rf

A sarka alatt kiképzett perem stabilan beakadt a kengyelbe. Ez lehetővé tette, hogy a lovas biztonságosan felálljon a nyeregben. Teljes testből meg tudta feszíteni az íjat, miközben a ló vágtatott alatta. A magas sarok tehát nem divatcikk volt, hanem funkcionális katonai felszerelés – a kor „harci bakancsa”. A 16. század végén I. Abbász perzsa sah diplomáciai küldöttséget indított Európába, hogy szövetségeseket keressen az Oszmán Birodalom ellen. A perzsa követek egzotikus, pazar selyemruháikban és magas sarkú csizmáikban azonnal lázba hozták a nyugat-európai uralkodóházakat.

Kattints a további képekért!