Elhunyt Haraszty István

Életének 88. évében szerdán elhunyt Haraszty István Kossuth-díjas szobrászművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) rendes tagja.

Több mint félezer kiállításon vett részt

Életének 88. évében szerdán elhunyt Haraszty István Kossuth-díjas szobrászművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) rendes tagja – közölte a SZIMA szerdán az MTI-vel.

Haraszty István autodidakta művész volt. 1957-től 1965-ig műszaki ismereteket oktatott ipari tanulóknak. Az ötvenes évek közepén kezdett festeni. 1960 és 1970 között a Dési Huber Képzőművészeti Kör növendéke volt, mestere Laborcz Ferenc. 1965-től 1967-ig díszítőelemek tervezésével foglalkozott, és a József Attila Művelődési Központban volt dekorációs.

1967–89-ben a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat belső tervezője, 1975–76-ban a kaposvári Csiky Gergely Színház szcenikusa.

1964 óta több mint 500 magyarországi és külföldi kiállításon vett részt. Első mobilját, a Köröket 1967-ben készítette; acélgolyókkal működő, acél sínrendszereket variáló művei, pleximobiljai megannyi ironikus, szellemes fricska a hatalom ostobaságai ellen – áll a SZIMA honlapján szereplő életrajzban.

Haraszty István első korszakának egyik főműve a Fügemagozó (1970). A play art mestereként a hetvenes években “gegek” sorozatát konstruálta meg: a pénzbedobásra elhallgató zenegépet, a Wurslitzert; a pénz helyett harsány kacajjal fizető páncélszekrényt, az Acélmosolyt vagy az óramutató járásával ellenkező irányban forgó mutatókkal felszerelt órát, A központi irányítást).

1984-ben DAAD ösztöndíjat kapott Nyugat-Berlinbe, de csak 1987–88-ban vehette igénybe.

Mobiljai, kinetikus szobrai ott vannak számos jelentős hazai és külföldi közgyűjteményben. Köztéren állnak művei Budapesten, Dunaszerdahelyen, Székesfehérváron, Szöulban.

Egyéni kiállításai voltak például a székesfehérvári István Király Múzeumban (1977), az Iparművészeti Múzeumban (1981), a berlini DAAD Galériában (1988), a Körmendi Galériában (1994), a Műcsarnokban (1998), a Vadnai Galériában (2003), a Budapest Galériában és a Római Magyar Akadémián (2004), a Kogart Házban (2007), az Aulich Art Galériában (2009), a helsinki Magyar Kultúra Házában (Saxon Szász Jánossal, 2012).

Ezen felül számtalan csoportos kiállításon vett részt többek között Berlinben, Bécsben, Bonnban, Brémában, Münchenben, Oxfordban, Párizsban, Pozsonyban és Prágában.

Díjai, elismerései

A szobrászművész 2001-ben lett Kispest díszpolgára. Tagja volt a Kanadai Szobrász Szövetségnek, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Kispesti Helikon Egyesületnek, a Magyar Szobrásztársaságnak, a Szinyei Merse Társaságnak, a Nemzetközi Kepes Társaságnak, 2002-ben a Magyar Iparművészeti Egyetem habilitációs bizottságának, a Laborcz Ferenc Művészeti Alapítvány kuratóriumának és 2008–2009-ben a Kossuth-díj bizottságnak. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.

Haraszty István 1975-ben tüntették ki Kassák Lajos-díjjal, 1988-ban Munkácsy Mihály-díjjal, 1996-ban Érdemes Művész címmel, 1988-ban Koszorús Szobrász címmel, 1999-ban Pro Urbe Budapest díjjal és a XVI. Országos Kisplasztikai Biennálé I. díjával, 2000-ban Kossuth-díjjal, 2006-ban a Kévés Stúdió díjával, 2010-ben Prima díjjal, 2013-ban pedig Hazám-díjjal.

Leadfotó: 123rf