Szégyellte és titkolta súlyos betegségét: nehezen dolgozta fel a mellőzöttséget a magyar színészlegenda, akit fiatalon ragadt el a halál

Mindössze 55 évesen távozott az élők sorából Juhász Jácint Jászai Mari-díjas színművész, a Madách színház tagja. A legendás művész emlékezetes alakításokkal írta be magát a történelembe, életének utolsó korszaka azonban közel sem volt felhőtlen.

Egy ország rajongott érte

Juhász Jácint 1943. május 13-án, Mogyoródon látta meg a napvilágot, később a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1965-ben szerezett diplomát, majd ezt követően két évig a veszprémi Petőfi Színházban játszott. 1967-től haláláig a budapesti Madách Színház tagja volt, amelynek társulata 1996-ban Juhász Jácintnak ítélte oda a legjobb epizodistának járó elismerést, a Vándor Pufi-díjat. A színészt mai és klasszikus darabokban egyaránt láthatta a közönség: emlékezetes alakítások, főszerepek fűződtek színpadi pályafutásához, de markáns, erőteljesen körvonalazott alakítások jellemezték az általa megformált figurákat. Tragikusan fiatalon távozott az élők sorából 1999-ben, halálát hosszú betegeskedés előzte meg – egykori pályatársa, az idén elhunyt Lippai László korábban sosem hallott titkokat osztott meg Juhász életének utolsó korszakáról. Részletek a galériában!

Juhász Jácint filmszínészként 1965-ben a Háry János filmváltozatában mutatkozott be. Később Jancsó Miklós több filmjében - köztük a Szegénylegényekben, a Csillagosok, katonákban, a Fényes szelekben - játszott főszerepet. Emlékezetes alakítást nyújtott Rényi Tamás Makra című filmjének címszerepében, az István, a király 1984-es előadásában Sebestyén pap szerepében, továbbá a Két hétfő emléke, A halhatatlan légiós, 80 huszár, Vivát Benyovszky, Névtelen vár, Szinbád nyolcadik utazása, Julianus barát, A csikós és Az aranygyapjú elrablása című filmekben.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: Fortepan / FŐFOTÓ